Reisz Mór (szerk.): Az 1876. évi XIV. t.-cikk a közegészségügy rendezéséről és a reá vonatkozó törvények (1908. évi XXXVIII. t.-cikk), ministeri, bírósági és egyéb hatósági rendeletek rendszeres gyűjteménye (Zólyom, 1910)

77 23. §. Minden halottkém tartozik az orvosi gyógykezelés hiányában meghalt hét éven aluli gyermekekről a községnek, ez pedig a közegészségi ügyekben elsőfokú hatóságnak jelentést tenni. B. M. 31025|1876. sz. kr. — a halottkémlés részletes szabályozása — 10. §-a értelmében ilyen halálesetek a III. számú mintán jelentetnek. 24. §. Az, ki saját lakásán valamely csecsemőt szoptatás vagy kisdedeket dajkálás végett akar elvállalni, tartozik e szándékát a község elöljáróságának bejelenteni, ez — miután a dajka egészségi állapotát és azon helyiséget, melyben a csecsemő vagy a kisdedek elhelyezése történnék, előzetes orvosi vizsgálat alapján kielégítőnek találta, az engedélyt megadhatja, ellenkező esetben az, engedélyt egyelőre megtagadja, s az ügyet a közegészségi tárgyakban elsőfokú hatóságnak határozathozatal végett beterjeszti. 25. §. Szoptatásra ugyanegy nő egy csecsemőnél többet nem vállalhat. A dajkálásba adott csecsemőket a község elöljárósága jegyzékbe venni tartozik. A dajkák bánásmódját, a kisdedek táplálását és hogylétét első sorban a hatósági és községi orvosok, a hol pedig községi orvos nem létezik, a községi elöljáróságnak e célra kirendelt tagja, vagy tagjai gyakori szemlék által folytonosan ellenőrzik s a tapasztaltakról hatóságuknak jelentést tesznek. Az 1901. évi VIII. t.-c. 1. a függelékben. B. M. 1712jl887. sz. h. Dajkálás végett elvállalt gyermek ápolója a gyermekkel való rosz bánásmód esetén előbb hatóságilag figyelmeztetendő. Csak annak hatálytalan volta esetén vonható büntetés alá. (Khgy. II|204.)