Reisz Mór (szerk.): Az 1876. évi XIV. t.-cikk a közegészségügy rendezéséről és a reá vonatkozó törvények (1908. évi XXXVIII. t.-cikk), ministeri, bírósági és egyéb hatósági rendeletek rendszeres gyűjteménye (Zólyom, 1910)

11 hogy azokban teljes ismeretet, kellő szakszerűséget és teljes otthonosságot szerezni már-már a lehetetlenségek közé fog tartozni. Maga az 1876. évi XIV. t,-c, a közegészségügy fundamentuma, ma már nem az, ami régen volt. Haladunk, ismereteink s igényeink bővülnek s a jobbnak áldozatává esik a jó. Hogy csak egy pár példát elősoroljak : a védhimlőoltás fejezetének 93. §-át hatályon kivül helyezte az 1887. évi XXII. t. c, a központ fejezetében levő 170. és 174. §-okat részben hatályon kivül helyezte az igazságügyi orvosi tanácsról szóló törvény 6. §-a, a trachomát külön törvény szabályozza, az orvosi gyakorlat megkezdéséhez az orvosdoktori oklevél megszerzésén kivül ma már kötelező kórházi gyakorlat szükséges. Majd ezerre rug azon rendeletekben foglalt intézkedések száma, melyek évek hosszú sorának fejlődése gyümölcseként hozattak és melyek megszövegezett tartalma különféle kiadványokban elszórva található. Ha valahol azonban, ugy közegészségi kérdésben kell helyesen alkalmazni a törvény és rendeletek intéz kedéseit, mert sehol sem járhat a helytelen vagy felületes alkalmazás oly érzékeny, irreparabilis és maradandó kárral, mint ezen téren. Viszont valamely konkrét esetbon az eljárás alapjául veendő rendeletek felkutatása oly ho.sszu időt vehet igénybe, melyet egészségügyi intézkedések egyáltalában meg nem tűrnek, meri ezek legtöbb esetben sürgős elintézést igényelnek. Aki évek hosszú gyakorlatával és tapasztalataival rendelkezik is, sok esetben fog nehézségekbe ütközni finomabb disztinkcióknál, a kezdő pedig a legegyszerűbb esetekkel szemben tanácstalanul fog állani a rendeletek eme — mondhatni — labirintusában, melyben tévelyegnie kell, mig a helyeset megtalálja s alkalmazhatja. Már most azonban birván a Chyzer-féle könyvet,