Reisz Mór (szerk.): Az 1876. évi XIV. t.-cikk a közegészségügy rendezéséről és a reá vonatkozó törvények (1908. évi XXXVIII. t.-cikk), ministeri, bírósági és egyéb hatósági rendeletek rendszeres gyűjteménye (Zólyom, 1910)

123 az illető beteg bíróilag elmekórosnak nem nyilváníttatott, annak elmeállapotát saját költségükön orvosi szakértők által külön megvizsgáltatni. E szakértők azonban csakis az egyetemi orvostanári testület vagy az országos közegészségi tanács tagjai közül választhatók. 75. §. Elmebetegeknél személyes korlátozások és kényszereszközök csak szükség esetében a beteg és mások megóvására és csak orvosi rendelet folytán alkalmazhatók, a szükség elenyésztóvel azonban haladéktalanul megszüntetendők. B. M. 5845/1885. sz. kr. szerint elmebetegnek beszállításához ne a csendőrség, hanem szakavatott megbízható ápolók alkalmaztassanak. (Chyzer 1/127.) A 10583/1903. (lásd a 72. §. után) sz. r. 3. pontja ugyaniLy értelemben rendelkezik. Budapesti kir. büntető törvényszék 62088(1896. sz. Ítélete szerint, ápoló, ki elmebeteget bántalmaz, a btk. 473. §-ában ütköző hivatali hatalommal visszaélést követ el, minthogy a 461. §. értelmében közhivatalnoknak tekintendő. Ch. 111/538.) 76. §. Felgyógyult, úgyszintén a megfigyelés folytán elmekórosnak nem bizonyult egyének azonnal elbocsátandók. B. M. 94293j 1897. sz. r. szerint közbiztonságra veszélyes elmebetegek, az elmebeteg osztálylyal biró kórházból még gyámhatósági beleegyezéssel ellátott téritvény mellett sem bocsáthatók el. (B. K. 1898[ 14.) B. M. 19651/1898. sz. kr. ugyanerről a gyámhatóságokat értesiti. (U. o. 134.) B. M. 75804/1898. sz. kr. megállapítja az ügyrendet az elmegyógyintézetek és kórházak elmebeteg-osztályain ápolt, bűnvádi eljárás alatt állott elmebetegek elbocsátásánál követendő eljárásra nézve, mely esetekben a helyszínén egy ezen célra kirendelt állandó bizottság határozzon, és