Reisz Mór (szerk.): Az 1876. évi XIV. t.-cikk a közegészségügy rendezéséről és a reá vonatkozó törvények (1908. évi XXXVIII. t.-cikk), ministeri, bírósági és egyéb hatósági rendeletek rendszeres gyűjteménye (Zólyom, 1910)
§9 kormány esetenként a fennebbi feltételek nélkül is megengedheti, de ez az illető szakmának gyakorolhatására az ország területén jogosultságot nem ád. 46. §. Az ország területén gyakorlatra jogosított magánorvos bárhol szabadon letelepedhetik, köteles azonban a gyakorlat megkezdése előtt oklevelét az illető közigazgatási hatóságnak beiktatás és kihirdetés végett bemutatni. A bemutatástól fogva mindaddig, mig gyakorlatának megszüntetését a hatóságnak be nem jelenti, a rögtöni veszélyben forgó betegeknek dijazás mellett első orvosi segélyt nyújtani köteles, Az orvosoknak járvány esetében alkalmazásáról jelen törvény 84. és 85. §§-ai intézkednek. Az 1879. évi XL. t.-c. 93. §-át lásd a 95. oldalon. Az 1909. évi II. t.-c. — a kivándorlásról — 14. §-a : orvosok nem lehetnek (szállítási vállalkozó) helyettesek, irodavezetők vagy egyéb irodai alkalmazottak. B. M. 11315/1883. sz. kr. szerint tettleges állományú honvédorvosok, ha szolgálati teendőik mellett még keresetképen magángyakorlatot akarnának folytatni, ennek megkezdése előtt okleveleiket kihirdetés és beiktatás végett az illetékes közig, hatóságnak bemutatni kötelesek. (Chyzcr I]174.) B. M. 54430J1883. sz. kr. szerint teljesen azonos eljárás követendő a közös hadseregbeli orvosokkal szemben. (Uo. 181.) 47. §. A gyakorlatra jogosított orvos a gyógymód alkalmazásában nem korlátoltathatik, működésére nézve azonban az állam ellenőrködése alatt áll és az általa elkövetett műhibákért felelős. Az 1878. évi V. t.-c. 291. és 310. §§-ait a műhibákról lásd a 94. oldalon. Lásd ezen törvénynek 96. §-át. B. M. 103816/894. sz. kr. a hypnotizálás gyakorlása tban rendeli, hogy orvosok ezt csak gyógyítás céljából csak 7*