Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

90 Bp. 343—344. §. 185. (Elvi.) Aiok az okok, melyek az 1897: XXXIII. t.-cz. 5. és 6. §§. értelmében az esküdtek lajstromába való felvételnek akadályai, nem egyúttal kizáró okok az esküdtnek a bűnperben való közreműködésére nézve. Ez utóbbira nézve egyedül a Bp. 343. §. intézkedései irányadók. (C. 1908 okt. 21. 6908. sz.) Bp. 344. §. 136. A magánvádlót, ha egyúttal vádlott is, csak az utóbbi minőségében illeti meg visszavetési jog. A visszavetési jog át nem ruházható. Az esküdtszék megalakításánál az elnök megállapítván azt, hogy összesen 15 esküdt utasítható vissza, kijelentette, hogy a kir. ügyész ezt a jogát 7 esküdtre, B. J. és dr. Sz. F. vádlottak pedig összesen 8 esküdtre vonatkozóan együttesen gyakorolhatják. Minthogy pedig dr. Sz. F. vádlott erre kinyilatkoztatta, hogy visszautasitási jogával élni nem kíván, az esküdtbíróság elnöke megállapította, hogy B. J. vádlott négy esküdtet utasíthat vissza, s ez a vádlott a visszavetési jogot ilyen arányban gyakorolta is. B. J. vádlott azonban a visszavetési jognak ilyen értelemben való gyakorolhatása miatt a Bp. 427. §-ának 1. pontja alapján semmiségi panaszt jelentett be, annak indokolása szerint azért, mert a Bp. 344. §-ának rendelkezései sértettek meg azzal, hogy a perbeli felek közötti jogegyenlőség elvének figyelmen kivül hagyásával neki, mint magánvádlónak is a visszautasítás joga meg nem adatott, holott dr. Sz. F. ilyen minőségben a visszautasítást 7 esküdtre vonatkozóan gyakorolta. C: Eltekintve attól, hogy teljesen téves az az állítás, hogy dr. Sz. F. mint vádló, a visszavetési jogot már gyakorolta, mert a vádat a Bp. 2. £-a értelmében kizárólag a kir. ügyész képviselvén a visszautasítás körül és a vád részéről csakis a kir. ügyészség tagja járt el — s így abba dr. Sz. F. sem önállóan, sem kisegítő hatáskörében be nem folyt — a panasznak nincs törvényes alapja, mert a Bp. 344. §-ának rendelkezése szerint a visszautasítás joga külön a vádlónak és külön a vádlottnak vagy vádlottaknak adatván meg, ez a jog, még ha egyes esetekben egy személyben egyesülnek is — két külön jogon nem, hanem csak azon a jogon gyakorolható, amely a személy perbeli minőségénél fogva reája nézve előnyösebb, tehát a vádlott jogán. Következik ez magának a törvénynek intézkedéséből, de a törvény célzatából is, amely szerint a visszautasítás indoka a bizalom hiányában rejlik, ez pedig egy személyben lévén egyesülve, ennek a perbeli minősége szerint az egyes esküdtekre vonatkozóan változás alá nem eshetik. De különben is a visszautasításnak két jogon való egyidejű érvényesítése gyakorlatilag meg sem valósitható. A mi pe-