Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

74 Bp. 325. §. vetkezett, valamint az alapul szolgáló fölebbviteli egész eljárással együtt a T3p. 384. §. 11-ik pontja alapján, a Bp. 437. §-ának második bekezdése, illetően a 404. §. első bekezdésének értelmében hivatalból megsemmisíteni s a kir törvényszéket mint másodfokú bíróságot uj eljárásra utasitani kellett. (C. 1901 június 28. — 4086. sz.) 115. Csalárd bukás helyett vétkes bukás a tettazonosság sérelme nélkül megállapítható. C: A vád terjedelmét az ennek alapjául szolgáló tett szabályozza. Jelen esetben a közvádló L. D. vádlottat a Ptk. 414. §-ának 1. pontja alapján azzal vádolta, hogy eltűrte azt, hogy H. S. üzlettárs a hitelezők megkárosításával az üzlet pénztárából 6000 frtot meghaladó összeget kivett. Amikor tehát a kir. Ítélőtábla a vád alapját képező e vagyonelvonás mellé a könyvelés és pénzkezelés ellenőrzéséhez s az üzletvezetéshez megkívántató gondosság hiányát is a fenforgó adatok mérlegelésével megállapítva, L. D. vádlottnak ezt a tettét ítélete tárgyává tette s vétkességét a 416. §. 1. pontja alapján megállapította, nem sértette meg a Bp. 325. §. első bekezdésének a vád keretére vonatkozó rendelkezését s nem hozott büntető ítéletet törvényszerű vád nélkül. (1903 május 28. 4942. sz.) Azonos: C. 1908 jan. 30. 683. sz. 115/a. Állandó jogszabály az, hogy a Btk. 414. és 416. §-aiban felsorolt cselekmények és mulasztások egy és ugyanazon csődből kifolyóan csak egy osztatlan tényálladékot állapítanak meg s a sértett jogi érdekegységén alapuló tettazonosság elvénél fogva a bíróság a Bp. 325. §-a értelmében jogosítva van az emiitett törvényszakaszok valamelypontja alapján emelt vád esetén a vádbeli vagyonbukást a vádban fel nem hozott bármely más pont szerint is minősíteni s e jogszabály a Bp. 387. §-ának korlátain belül a felebbviteli és felülvizsgálati bíróságra is kiterjed, ha ez irányban megfelelő perorvoslat használtatott. (C. 1910 május 3. 3149. sz.) 116. Betöréses lopás helyett II. fokon magánlaksértés miatti vádolás nem vádváltoztatás. G. Minthogy a T. Ítélete tárgyává ugyancsak azt a tettet tette, mely miatt a vád emeltetett, ennélfogva a főügyész részéről a felebbviteli főtárgyaláson a cselekmény minősítésére (magánlaksértés) vonatkozóan tett indítvány nem képez vádváltoztatást s így az a semmiségi panasz, hogy a tábla törvényes vád nélkül ítélte el vádlottat, alappal nem bir. (1904 január 19. 504. sz.)