Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

64 Bp. 279—281. §. s igy Sz Ö. vád alá sem helyeztetett, ennek daczára a kir. Ítélőtábla ebből a körülményből a vád viszavonására következtetést azért nem vont, mert Sz. Ö.-nek a vádiratból való esetleges kifelejtése, vagy annak nem említése az indítvány viszavonásával nem egyenlő hatályú, mert a visszavonásnak kifejezetten meg kell történnie. C: Ez a jogi felfogás törvénysértést nem foglal magában, mert a semmiségi panasz indokolásában felhozott az az érvelés, hogy a Bp. 276. §. értelmében a főmagánvádlónak a vizsgálat befejezését közlő értesítéstől számított 15 nap alatt kellett volna a vádiratot valamennyi szerzőtársra vonatkozóan beadni s ha ezt egyik szerzőtársat illetően elmulasztotta s azt később sem pótolta, azzal szemben vádját elejtette, kétségtelenül helyes, ámde a fentebb jelzett mulasztásnak nem lehet azt a hatályt tulajdonítani, amelyet a Btk. 116. §. arra az esetre rendel, ha az indítvány az egyik közreműködőre nézve visszavonatik, már azért sem. mert ez utóbbi kifejezett akaratnyilvánítást föltételez, ami pedig a fentebb jelzett és a Bp. 276. §-ában emiitett esetben meg nem történt (1908 febr. 26. 1495.) Bp. 279. §. 95. Hatáskör vádirat nem kifogásolása esetén. Pótmagánvádló részéről képviselt vád esetében, ha a vádirat ellen terhelt a törvényes határidőben nem tett kifogást vagy arról lemondott, a Bp. 262—267. §-aiban megjelölt határozatok hozására nem a kir. törvényszék, hanem a Bp. 279. §-a értelmében a vádtanács bir hatáskörrel. (C. Je. 1902 jan. 14. 305. sz.) Bp. 281. §. 96. A tett elkövetésének beismerése egyenlő a bűnösség beismerésével. C: Habár a vádlott a vizsgálóbíró előtt nem ismerte be kifejezetten bűnösségét, hanem csak ugy nyilatkozott, hogy ő a bevádolt czikknek „elejétől végig szerzője s annak tartalmáért a felelősséget elvállalja", a nyilatkozat mégis megfelel a Bp. 281. §. 2. pontja feltételének. A törvénynek itt használt ama kitétele: „bűnösségét beismerte", nem jelent mást, mint az eljárás tárgyát képező tett elkövetésének beismerését. Az, hogy a terhelt alanyi bűnösséget, büntetőjogi felelősségét is elismerje, az idézett §. alkalmazásához nem szükséges. (1904 okt. 12. 8352.)