Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

24 Bp. 35. §. len eljárt és büntető Ítéletet hozott, mielőtt mentelmi jogának felfüggesztését kieszközölte volna, a törvényt megsértette. Bp. 32. §-a ugyanis az országgyűlés tagjainak mentelmi jogát érintetlenül hagyta. Minthogy pedig herczeg 0. A. a főrendiháztól nyert hivatalos értesítés szerint a főrendiháznak az 1885. évi újjászervezéskor élethossziglan megválasztott tagja; s minthogy az or&zággyülée tagjait megillető mentelmi jog lényeges tartalmát az képezi, hogy azok ellen mentelmi joguk felfüggesztése előtt bűnvádi eljárás nem indítható és nem folytatható: nyilvánvaló, mikép a törvényszég herczeg 0. A. főrendiházi tag ellen, mentelmi jogának a Bp. 40. §-ában előirt módon kieszközlendő felfüggesztése előtt csak a törvény megsértésével járhatott el és hozhatott büntető ítéletet. Ezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani, egyúttal pedig a nyitrai kir. törvényszéknek perorvoslattal megtámadott ítéletét a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdéséhez képest hatályon kívül helyezni kellett. (Je. 1908 márcz. 26. 2322. sz.) Bp. 35. §. 34/a. Ha a főügyész a kir. ügyész felebbezését visszavonja, s a kir. ítélőtábla az ügyet a sértett felebbezésére vizsgálja felül, a Bp. 35. §-ára tekintettel a főügyész vádjoga feléled s igy a főügyész a vádlott terhére semmiségi panaszszal élhet. A kir. ítélőtábla ítélete ellen a kir. főügyészség részéről mind a három vádlottra vonatkozóan a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján semmiségi panaszt jelentett be s miután annak L. I. és M. P. vádlottra vonatkozó részét a kir. ítélőtábla visszautasította, a kir. főügyész a végzés eme rendelkezése ellen felfolyamodással élt. A felfolyamodásnak helyt adni s ennek folytán a semmiségi panaszt L. I. és M. P. vádlottakat illetően is elfogadni kellett, mert jóllehet, a kir. főügyész a kir. ügyésznek az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett felebbezését L. I. és M. P. vádlottal szemben visszavonta, de mivel ugyanazt az Ítéletet arra az esetre, ha a főügyész a felebbezést visszavonná, a sértett fél is felebbezte, következéskép az elsőfokú bíróság Ítélete ezen vádlottra nézve jogerőre nem emelkedett, ennélfogva, miután a kir. főügyész a felebbviteli főtárgyaláson a vád képviseletét nevezett vádlottakra vonatkozóan kifejezetten átvette, a Bp. 35. §-a pedig megengedi, hogy az ügyészség a vád képviseletét abban az esetben is, ha a vádat elejtette, bármikor átveheti; a főügyésznek az a jogosultsága, hogy a kir. ítélőtábla ítélete ellen ugyané vádlottakkal szemben is semmiségi panaszszal éljen, feléledt stb. (G. 1907 november 0. _ 8587. sz.)