Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 23. §. 15 rébe utalt, hanem más egyébként kisebb hatáskörű hatóság elé tartozó bűncselekmény ismérveit foglalja magában. Minthogy pedig a hatásköri összeütközésre alakalmat adott jelen setben a K. B. T. K. 141. §-ában meghatározott és az 1897. évi XXXIV. t.-cz. 19. §-ának 1. pontja szerint a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalt tulajdon elleni kihágás miatt nem a járásbíróság előtt tüzvészokozás vétsége miatt vádolt T. J., hanem ettől különböző személy, dr. M. J. ellen emeltetett vád; minthogy a járásbiróság előtt folytatott eljárásnak tárgyát nem a szalmának dr. M. J. présháza udvarán történt felhalmozása, mint a kérdéses kihágás megállapítására felhozott tény, hanem T. J.-nek a hordók lepecsételése alkalmával tanúsított gondatlan eljárása, vagyis egészen más tényállás képezte; s minthogy ezekhez képest a bíróság a közigazgatási hatóság hatásköréhez tartozó kihágás tárgyában a törvényes feltételek hiánya folytán nem járhatott el, még pedig annál kevésbbé, mert Ítélettel befejezett ügynek más ügy gyei való egyesítését a B. P. 20. §-a kizárja: ki kellett mondani, hogy a jelen ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (1908. évi október hó 12-én, 7. Hb. sz.) Bp. 23. §. 23- Az ügyek egyesítésének mellőzése semmiségi panasz tárgyává nem tehető. C: A Bp. 384. §. 9. pontja alapján a védő azért jelentett be semmiségi panaszt, mert annak az indítványának, hogy vádlottnak a főmagánvádló ellen érvényesített viszonvádja a jelen ügygvel együttesen biráltassék el, hely nem adatott. A panasz alaptalan. A Bp. 23. §-a ugyanis az ügyek egyesítését nem írja elő kötelezőleg, hanem ezt az eljáró bíróság belátására bizza, miből következik, hogy az ügyek nem egyesítése semmiségi panasz tárgyává nem tehető. (1907 november 19. 8911. szám.) 23/a. Járásbirósági ügy erre vonatkozó vádirat nélkül is egyesithető a tsz. hatásköréhez tartozó ügygyei. M. I. sértett súlyos testi sértés büntette miatt feljelentést tett I\ A. ellen, aki őt földre teperte s állán harapás által 20 napnál tovább tartó sérülést okozott. P. A. viszont k. t. sértés miatt adott be M. I. ellen Írásbeli indítványt amiatt, hogy ez a kérdéses alkalommal orrát megharapta. A kir. ügyészség P. A. ellen vádiratot terjesztett elő. amelybe az M. I. ellen emelt vádat nem foglalta be. így került az ügy főtárgyalásra. Ekkor P. A., mint főmagánvádló ismételte M. I. ellen korábban támasztott vádját; a tsz. pedig a