Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 385. §. 1T3 büntetésnek a Btk. 275. §-a alapján való mellőzése vagy kiszabása tehát nem lévén a Bp. 385. §. 1. c) pontja vagy más rendelkezése alá vonható, ez alapon semmiségi panasz nem érvényesithető. A perorvoslat e része tehát a Bp. 434. §-a értelmében visszautasítandó volt. (G. 1905 április 26., 3974, sz.) Bp. 385. §. 2. p 218. A büntetés mértéke ellen használt semmiségi panasz viszszautasitása. V. sajtórendőri vétség miatt (St. 31. §.) a Btk. 92. §-ának alkalmazásával 5 napi fogházra átváltoztatandó 100 kor. pénzbüntetésre Ítéltetett. C: Vádlott a Bp. 385. §. 2. pontjára hivatkozással azt panaszolja, hogy büntetése nem szabatott ki a törvény által megengedett legcsekélyebb mértékben. A perorvoslat alaptalan, mert a büntetés mértéke semmiségi panasz tárgyává nem hehető és a felhozott törvényhely csak a büntetés törvényes határainak megsértéséről rendelkezik, jelen esetben pedig a St. 31. §. és a Btk. 92. §-ában meghatározott korlátok túllépve nem lettek. (1906 febr. 7. 1286.) 219. A Btk. 93. §-a nem alkalmazása miatt semmiségi panasz nem használható. Az esküdtbíróság ítélete ellen a védő a Btk. 93. §-ának nem alkalmazása miatt jelentett be semmiségi panaszt, az ezt visszautasító végzés ellen pedig felfolyamodással élt. C: Az elsőbiróság a semmiségi panaszt, mint törvényben kizártat, a Bp. 432. §-a alapján helyesen utasította vissza, a felfolyamodást a Bp. 379. §-ának 4. bekezdése értelmében elutasítani kellett. (1905 okt. 31. 8966. sz.) Lásd a 3. pontnál 223. sorszám alatt közölt 7708/905. számú határozatot is. 219/a. Az alsóbiróságnak mint a fiatalkorúak bíróságának fogházbüntetést megállapító Ítélete ellen a Bp. 385. §-ának 2. pontja alapján van ugyan semmiségi panasznak helye, de ez alapon csak az bírálható el, vájjon megsértetett-e az anyagi jognak az a szabálya, mely a fiatalkorú ellen alkalmazható legkisebb trtalmát 15 napban, a leghosszabb tartalmát, arra az esetre, ha a fiatalkorú a cselekmény elkövetésekor 15. évét betöltötte és cselekményére a törvény halál- vagy fegyházbüntetést állapit meg, 10 évben határozza meg. (C. 1910 szeptember 27. 6073/1910. sz. a.)