Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

153 Bp. 384. §. n) A bíróság vádlottat a Btk. 333. §-ába ütköző s a 334. §. szerint minősülő, de a 92. és 20. §§-okra tekintettel, lopás vétségében mondván ki bűnösnek, büntetését a Btk. 92., 339. és 341. §§-ai alapján szabták ki egy havi fogházban, holott correctionalisatio esetén a büntetés a 340. §. alapján lett volna a 92. §. alkalmazásával fogházban kiszabandó, a 339. §. és a 92. §. alapján pedig csak pénzbüntetés lett volna alkalmazható. (693/908.) o) A tszék a két vádlottra vonatkozóan két külön Ítéletben határozott s vádlottak mindkét esetben felebbeztek a büntetés enyhítése végett; a tábla Ítéletének bevezető részében is mind a két megfelebbezett Ítélet fel is van említve, azonban a táblának sem az ítélete határozati részéből, sem indokaiból, sem a főtárgyalási jegyzőkönyvéből — mely szerint csak ügyszám szerint meg nem határozott egyik ítélet lett felolvasva — nem állapitható meg, hogy a tábla törvényszéknek mind a két Ítéletét felülvizsgálta (739/ 908.) p) Az ítélet rendelkező részében az a megállapítás foglaltatik, hogy az esküdtek a következő külön kérdésre: „vádlottnál az ölési szándékot abbeli erős felindulása okozta-e, hogy az elhalt őt jogtalanul súlyosan bántalmazta, vagy megsértette és az emberölés ezen felindulásban rögtön végre is hajtatott?" „nem"-mel feleltek, holott az esküdtek ebben a kérdésben „igen"-nel határoztak; ez az ellentmondás tehát egészen határozatlanná teszi, illetve megszakítja azt az összefüggést, melynek az Ítélet alapjául szolgáló tények és az azokra fektetett jogi következtetés közt fennforogni kell. Minthogy pedig az esküdtek functiója a főtárgyalás berekesztésével megszűnik és igy a jelen esetben a Bp. 370. §-ában szabályozott helyesbítő eljárás foganatosítható nem lévén, a fennforgó ellentmondás megnyugtató és törvényszerű kiigazítása meg nem ejthető; az esküdtbíróság ítélete a főtárgyalással együtt megsemmisítendő és uj eljárás elrendelendő volt (1907. évi deczember 27én, 9898.) r) Tekintve, hogy az esküdtbíróság által hozott Ítéletnek az a része, amelylyel vádlottak a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettében, a többi vádlottak pedig a Btk. 301. §-ába ütköző és a Btk. 306. §-a szerint minősülő halált okozott súlyos testi sértés bűntettében bűnösöknek mondattak, a most felülvizsgálat tárgyát képező Ítélet alapjául szolgáló főtárgyalás lefolytatásakor már jogerőre emelkedett; tekintve, hogy L. Mihály vádlottat illetően, aki azzal van vádolva, hogy a többi öt vádlottat szándékosan arra bírta rá, hogy P. Pétert megöljék, az esküdtekhez más kérdés, mint az, hogy a vádlottakat a szándékos emberölés bűntettére, illetve L. Iván Ivanu és S. Jura Petru vádlottak cselekedetét tekintve, a sértettnek szándékos bántalmazására, amelyből halálos eredmény keletkezett, — rá biría-e, és csakis a felbujtott tettesek