Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

156 Bp. 384. §. dokolás szerint pedig vádlott nem a 306, hanem a 308. §-ba ütköző bűntettben volt bűnösnek kimondandó. Minthogy e szerint a kir. ítélőtábla Ítéletének indokolása ugyanazon ítélet rendelkező részének ellenmond: a Bp. 384. §. 10. pontja és utolsó bekezdése alapján a 437. §. második bekezdése értelmében a rendelkezés szerint kellett határozni, annyival inkább, mivel a kir. törvényszék ítéletének indokaiban felsorolt adatokból az látszik megállapíthatónak, hogy a sértett fején csak egy, a halált okozó sérülés volt, a kir. Ítélőtábla sem állapította meg, hogy a sértett a fején több sérülési is szenvedett, ellenben megállapította, hogy a vádlott a sértett fején sérülést okozott, mindamellett nem találta kizártnak, hogy a halálos fejsérülés nem a vádlott bántalmazásából származott. Ilyen értelemben hozatván határozat a kir. főügyész részéről a Bp. 385. §. í. b) és 3. a vádlott és a védő részéről pedig ugyanazon szakasz 1. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panaszok tárgytalanokká váltak. (C. 1907 márczius 20. — 2812. sz.) 207/g—y. A Curia az ítélet rendlkező részének érthetetlen volta miatt megsemmisítette az alsófoku bíróság ítéletét, mert: g) Az ítélet és indokai szerint az esküdtek igen-nel feleltek ama főkérdésre, hogy vádlott bünös-e abban, hogy sértettet ölési szándékkal, de anélkül, hogy szándékát előre megfontolta volna, akként bántalmazta, hogy sérelmeztetése után néhány perezre meghalt, ama külön kérdésre pedig, hogy cselekményét abbeli erős felindulásban követte-e el, hogy az elhalt által jogtalanul súlyosan bántalmaztatott, nem-mel feleltek s az esküdtbíróság ennek folytán vádlottat a Btk. 279. §-ában irt szándékos emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek, holott az esküdtekhez az Ítélet kiegészítő részét képező s ahhoz fűzött határozata szerint, melyet a felterjesztő jelentés is támogat, az esküdtek az utóbbi kérdésre igen-nel határoztak s ez az ellentmondás megszakitia azt az összefüggést melynek az Ítélet alapjául szolgált ténvek és az azokra fektetett jogi következtetés között kell lennie. (9898/907.) h) Az esküdtekhez intézett kérdések a vád tárgyát nem merítik ki, az anyagi törvény elveivel e^entétben állanak s az esküdtbíróság ítéleti rendelkp/éee az esküdtek kijelentésével ellentétben áll s igy érthetetlen. (77/908.) i) Az esküdtekhez intézett ama külön kérdés, hogv azért nem volt-e vádlott jogos védelemben, mert annak határát félelemből, ijedtségből vagy megzavarodásból áthágta, határozatlan s az esküdtek tévedésbe ejtésére alkalmas nem állapítható meg, hogy az esküdtek, kik eme kérdésre előbb igennel később pedig nemmel felpltek, mit akartak határozni, midőn tehát az esküdtbíróság vádlottat bűnösnek mondotta ki, habár az esküdtek hétnél több nemmel válaszoltak, Ítélete érthetetlen. (322/908.)