Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)
Bp. 334. §. 151 arról volt szó, hogy Jánossy öngyilkosságot követett volna el, azt a nyilatkozatot tette, hogy „bár lőtte volna le előbb az anyámat." Tóth Istvánné tanúval pedig azt, hogy özv. Haverda Boldizsárné megöletését megelőző néhány nappal Jánossy Aladár jelenlétében tudakozta a tanutói, hogy anyja visszatért-e már Szabadkára s kijár-e már a szőlőjébe? Minthogy pedig ezek az adatok a bűncselekmény elkövetésével gyors kapcsolatba hozhatók s az esküdtek elhatározására befolyással lehetnek, az esküdtbíróság az alaki törvény megsértésével mondta ki a most nevezett két tanúnak ki nem hallgatását. A kir. ügyész Haverda Mária vádlottra vonatkozó, a főkérdésbe az egyes különleges körülmények fölsorolása mellett azt is kivánta felvétetni, hogy ez a vádlott a felsorolt ténykedésekkel, vagy azok bármelyikével „vagy más tényével" birta-e rá Jánossy Aladár vádlottat arra, hogy özv. Haverda Boldizsárnét előre megfontolt szándékból megölje s ilyen értelemben indítványozta a kérdés megszövegezését Vojta Antal vádlottat illetően is. Az esküdbiróság azonban a kérdéseket ugy szövegezte meg, hogy a „vagy más ténye" szavakat a kérdésekből kihagyta, indokolván ezt azzal, hogy a vád alapjául szolgáló tett körülírására csak határozott ténybeli körülmények sorolhatók fel, mert különben az esküdtek ellenőrizhetetlenül oly ténykörülményt is vonhatnának határozatuk alapjául, amely bűncselekmény megállapítására nem alkalmas és ilyen esetben ujrafelvétel elrendelése is ki volna zárva az esküdtszéki eljárásban, mert nem volna meghatározható, hogy az esküdtek milyen ténykörülmények alapján mondották ki a vádlott bűnösségét, a kir. ügyész a szövegezésnek ezen módja miatt a Bp. 427. §-ának negyedik pontja alapján használt semmisegi panaszt. Ámde ez a panasz nem alapos; a kifogásolt kérdésekbe ugyanis, annak szövege szerint fölvétettek azok a különleges és vagylagos körülmények, amelyeknek alapján a kir. ügyész a felbujtás, illetve bünsegitség tényálladékát megállapíthatónak tartotta, ilyen kimerítő részletezés mellett pedig az esküdtek megtéveszthetése nélkül hagyatott ki egy általános s közelebbről meg sem határozott tevékenységre vonatkozó kérdés a szövegből. Ez a szövegezés tehát nyilvánvalóan nem sértette meg a vád érdekeit. Minthogy ezek szerint a Bp. 384. §-ának 9. pontjára alapított semmiségi panasz részben alaposnak találtatott, az esküdtbíróság ítélete az annak alapul szolgáló tárgyalássai együtt meg volt semmisítendő, uj eljárás elrendelendő s azzal egy más esküdtbíróság megbízandó. (C. 1910 június 21. 4405/910. sz. I. Bt.)