Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 374, §. 128 gyalása végett a kir. törvényszék, mint büntetőbíróság elé utalását kérte. A vádlott védője az ügy áttételét ellenezte. A kir. törvényszék, mint esküdtbíróság azonban nyomban hozott közbenszóló végzésével a közvádló indítványának helyt adva, az ügyet, hivatkozással a Bp. 374.. illetőleg 352. §-ára és az 1897. évi XXXIV. t.-cz. 17. §-ára. a kir. törvényszék, mint büntetőbíróság előtt az esküdtek mellőzésével leendő tárgyalásra utasította azért, mert a közvádló vádlott ellen az eredeti vád megváltoztatásával, olyan bűncselekmény miatt emelt vádat, melv nem az esküdtbíróság elé, hanem a büntetőtörvényszék hatáskörébe tartozik; mely közbenszóló határozat ellen a védő a Bp. 384. §-ának 4. pontjában megjelölt alaki semmiségi okból semmiségi panaszt jelentett be. Ezek után az elnök az esküdteket elbocsátván, a törvényszék a főtárcvalás befejeztével 1009. évi január hó 19-én 244, szám alatt hozott ítéletével F. D. vádlottat a Btk. 301. és 306. §-ai alá eső, a 307. §. i. bekezdés© szerint büntetendő, erős felindulásban elkövetett halált okozott testi sértés bűntettében bűnösnek nyilvánította és ezért az előzetes letartóztatásból nyolcz napnak beszámítása mellett egy évi börtönre Ítélte el. A vádlott csatlakozásával védőiének, továbbá a kártérítés tárgyában B. I.-né, szül. R. E. sértett félnek és képviselőjének felebbezése folytán a budapesti kir. tábla 1909. évi április hó 27-én 3238. szám alatt hozott jogerős másodfokú ítéletével a védő által a közbenszóló határozat ellen használt perorvoslatot alaptalannak találta; érdemben pedig a kir. törvényszék ítéletét a Bp. 385. §-ának 1. c) pontjában körülirt anyagi semmiségi okból megsemmisítette és vádlottat a jogos védelem fenforgása folytán a vád alól a Btk. 79. §-ának 2. bekezdése alapján a Bp. 326. §-ának 3. pontja értelmében felmentette. A kir. törvényszék mint esküdtbíróság, azzal, hogy a jelen bűnvádi ügyet a bizonyító eljárás befejezése után annak következtében, mert a kir. ügyész az eredeti vád megváltoztatásával olyan bűncselekmény miatt emelt vádat, mely a kir. törvényszék mint büntetőbíróság hatáskörébe van utalva, az esküdtek mellőzésével leendő tárgyalás végett a kir. törvényszék mint büntetőbíróság elé utasította, a törvényt megsértette. A Bp.-nak 374. és 352. §-ai, melyek a kérdéses közbenszóló határozatban az ezzel tett rendelkezés indokolására felhivatnak, a jelen esetre nem alkalmazhatók. A 374. §. ugyanis a bíróság részéről az esküdteknek a vádlott bűnösségét megállapító határozata alapján hozandó ítéletre vonatkozóan akként rendelkezik, hogy a bíróság a 3. bekezdésben felsorolt eseteken kívül büntető Ítéletet hoz még akkor is, ha bün-