Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

6 Bp. 15. §. ban, hogy B. I., habár a törvényszék ítéletében foglalt ténymegállapítás szerint U. I.-né a nyilvános botrányt részben a feljelentőnek hangos szidalmazásával követte el, csupán a vallás elleni vétség megtorlása végett tett panaszt és személyes megsértése miatt feljelentéssel nem élt; tekintve, hogy a vallási szertartások zavartalan lefolytathatásának biztosítása állami érdek lévén, az ez ellen vétők nem az egyes hívőket vagy ezeknek jogait, hanem állami érdeket sértenek, ennek megvédelmezésére pedig csakis az állam érdekéi képviselő hatóság lehet hivatva és ha ez a vádat elejtette, azt m'agánegyén át nem veheti: jelen esetben B. I. a Bp. 13. §-ában megjelölt sértettnek s igy vád emelésre, illetve az állam hivatalos közege által elejtett vád átvételére jogosítottnak sem tekinthető; tekintve, hogy ezek szerint a most elitélt két vádlott ellen törvényes vád nem volt emelve: tévesen alkalmazta a törvényt a komáromi kir. törvényszék, mint felebbviteli bíróság, amidőn B. 1.-nek, mint feljelentőnek felebbezését, mint arra jogosított személytől eredőt elfogadta és felebbezése következtében marasztaló ítéletet hozott. Mitsem változtat ezen felfogás helyességén az a körülmény sem, hogy a pótmagánvád érvényesítésére jogosítottnak elismert személy felebbezése folytán a felebbviteli főtárgyaláson V. V. vádlottat illetően a kir. ügyész a vád képviseletét átvette, mert az ügy a Bp. 550. §-a értelmében tárgyalásra sem volt tűzhető, hanem a bejelentett felebbezés visszautasítandó lett volna; de különben is a törvény és a dolog természete szerint is a kir. ügyész a törvény szerint nem létező vádat egyáltalában át sem veheti. Minthogy pedig ezek szerint a kir. törvényszéknek a marasztaló ítélete törvényes vád nélkül hozatott s csak a Bp. 384. §. 11-ik pontjában körülirt és hivatalból észlelendő semmiségi ok forog fenn: a kir. törvényszék ítéletének a rendelkező részben említett két vádlottra vonatkozó része, az annak alapjául szolgáló tárgyalással együtt megsemmisíttetett s az elitélt vádlottak ellen a további bűnvádi eljárás, törvényes vád hiányában megszüntettetett. Hasonlóan tévesen alkalmazta a törvényt az e . . i kir járásbíróság is, amikor az ügyészségi megbízottnak, mint vád képviseletére kizárólag jogosítottnak, a vád elejtésére vonatkozó nyilatkozata után a tárgyalást folytatta és érdemi okok alapján hozott felmentő Ítéletet, holott a további eljárás azonnal megszüntetendő lett volna; minthogy azonban a felmentő Ítélet mellett ez a semmiségi ok hivatalból nem észlelhető, a megsemmisítés erre az ítéletre ki nem terjeszthető. (C. 1906 szeptember 4. — 8127. szám.) Bp. 15. §. A B. N. XV. czikke szerint a Btk. 390. §-a hatályon kivül helyeztetvén, a sértettek képviselője részéről tett annak a kijelen-