Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 361. §. 113 megsemmisíteni s ujabb eljárást elrendelni kellett. (1909 február hó 4-én, S29. sz.) Állandó gyakorlat. 154. Az eset körülményeiből merített ok alapján a különkérdés föltevése nem tagadható meg. C: AB. P. SJS. 5i-a. értelmében a beszámítást kizáró okokra, ha azokat a felek éjvényesiteíiék, vagy jelenségeiket a bíróságnak avagy az esküdtszéknek valamelyik tagja felhozta, akár a főkérdésbe foglaltan, akár külön kérdés alakjában az esküdtekhez kérdés intézendő és az erre irányuló indítvány a B. P. 361. §-a értelmében csak a törvényből merített ok alapján utasítható el. E szerint a jogos védelem fenn vagy fenn nem forgásának eldöntése az esküdtek hatásköréhe van uxaiva. Azáltal tehát, hogy az esküdtbíróság a jogos védelemre irányuló kérdésnek feltételét azért tagadta meg, mert a jogos védelem fenfcrgásának esetét az esküdtek megkérdezése nélkül a maga részéről kizártnak találta, e kérdés feltételét nem a B. P. 361. §-a alapján tagadta meg. (1909 márczius hó 24-én, 2203. sz.) A kir. Curia által elvi jelentőségűnek nyilvánított határozat. 155. Aberratio ictus esetén a gondatlanságra s a személybeni tévedésre föltenni kivánt különkérdés megtagadása a törvényből merített okból történt. Vádlott védője az esküdtekhez intézendő kérdésnek feltótelét indítványozta a Btk. 290. §-ába ütköző emberölés vétségére és a Btk. 82. §-ának 1. bekezdésében meghatározott tévedésre vonatkozólag is, mert a cselekmény elkövetése idején „oly sötét volt, hogy vádlott nem ismerhette fel, kivel áll szemben, ha tehát felismerte volna barátját, a szúrástól bizonyára eláll." Az esküdtbíróság ezt az indítványt elutasította. C: Az a körülmény, hogy a tettes mást ölt meg, mint akit megölni akart, a tettesmk a célba vett bűncselekmény elkövetésére irányuló szándéka és a végrehajtott cselekmény közt fennálló okozati összefüggést meg nem szünteti, mert a bekövetkezett eredmény, vagyis embernek életétől való szándékos megfosztása, a tettes szándékának megfelel, minélfogva ily esetben a személyben való tévedés kizárja azt. hogy a szándékosan véghezvitt cselekmény, mely félreismerésből oly személy sérelmére követtetett el, kinek megséreimezését a tettes nem akarta, akár gondatlanságból, akár véletlenségből bekövetkezettnek, avagy be nem számithatónak tekintessék. Ehhoz képest azon az alapon, hogy vádlott a sötétség miatt Bűnvádi perrendtartás. p