Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

Bp. 359. §. 107 Bp. 359. §. 148. Házastárs szándékos megölése esetén a hitvestársi viszonyra nézve külön kérdést kell föltenni. (1903 február 26. 1763. sz.) 149. Az exceptio veritatisra (Btk. 263. §.) alapított kérdés a főérdéssel nem egyesíthető, hanem külön kérdésbe foglalandó. C: A bűnösséget kizáró okokkal, vagyis azon esetekkel, melyekben a Btk. II. R. XVII. fejezete szerint valamely tényálladéki elem hiánya miatt, vagy jogosult cselekvés folytán büntetendő cselekmény nem állapitható meg, a Bp. 358. §-a foglalkozik, ellenben a Bp. 359. §-a azon tényekre nézve rendeli az esküdtek megkérdezését, amely tények (bár tárgyilag büntetendő cselekmény forog fenn) a tettes büntetlenségét eredményezik. A becsületsértésnek nem tényeleme a kifejezés valótlansága, de a törvényben meghatározott bizonyos feltételek mellett (Btk. 263. §. 1—5. p.) a tárgyilag becsületsértő cselekmény sem büntethető, ha a meggyalázó kifejezés valósága bebizonyittatik. Az esküdtbíróság tehát tévedett, midőn a becsületsértésben való bűnösségre irányuló főkéi dés megoldásával a büntetést kizáró ténykörülményt is megoldhatónak tekintette és a védő által indítványozott mellékkérdés feltsvésát mellőzte. (1903. április 21. 3523. sz.) Azonos: G. 1907 szeptember 24. 7582. sz. 150. A Bp. 359. §. esetében felteendő a kérdés, ha adatok nem merültek is fel a büntethetőséget megszüntető okra, de ez a védelem által felhozatott s a tényelemek megjelöltettek. A Btk. 307. §-ának 2. bekezdésében foglalt esetre nézve indítvány ellenére nem intéztetett kérdés az esküdtekhez. Az esküdtbíróság azt az indítványt azzal az indokolással utasította el, hogy a vádlottnak az elhalt részéről közvetlenül a tett előtt történt súlyos bántaimaztatása tekintetében a főtárgyalás folyamán semmi oly adat nem merült fel, mely alkalmas lett volna arra, hogy a vádlott lelkületére sulyossan hasson. C: Az esküdthiróságnak ez az álláspontja téves; mert a vádlott a főtárgyalás m felhozta, hogy a sértés folytán meghalt személy őt közvetlenül a tett előtt megtaszította s torkon ragadta; annak a kérdésnek eldöntése pedig, hogy cz a bántalmazás jogtalan és súlyos volt-e, továbbá, hogy a vádlott erős felindulását ez okozta-e s a vádlott a cselekményt ebben az erős felindulásban rögtön követte-e el, a Bp. 359. §-ának 1. bekezdése szerint az esküdtek haláskórébe tartozik. Megsértette tehát az esküdtbíróság a kérdések feltevésénél a Bp. 359. §-ának azt a parancsoló rendelkezését, mely szerint az olyan okra nézve, mely enyhébb büntetési