Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)

4 Bp. 18. §. 10. A Btk. 177. §-a esetén a munkaadó mindig sértett. C: Vádlottnak tette nemcsak azért, mert a Btk. 177. §. rendelkezése szerint a munkabér felemelése vagy leszállítása miatt valamely munkás ellen elkövetett erőszak, e §. alá esik, hanem még annálfogva is megállapítja bűncselekmény tényálladékát, mert ez az erőszak mindenesetre a munkaadóra is kihatván, ez irányban is elkövetettnek tekintendő. (1907 márcz. 19. 2763. sz.) 11. Névbitorlás esetén a név viselésére jogosult sértett. A névnek, mint a személy megjelölésére és a családi hovatartozás felismerésére szolgáló jelnek az állami élet és a jogrend szempontjából való fontossága kitűnik már abból, hogy az 1894. évi XXXIII. t.-cz. 38. §-a szerint minden embernél a családi és utónév a születési anyakönyvbe bejegyzendő s hogy ezen törvény 44. §-a más családi és utónévnek, mint a születési anyakönyvbe bejegyzettnek, használatát a 83. §-ban megállapított büntetés terhe alatt tiltja. De a magánjogi viszonyokban is rendkívül nagy fontossággal bir a név, amennyiben azzal nyer megjelölést viselőjének a személyisége; s amennyiben a jogügyleteknél és a jogszerzésnél ezek alanyai legbiztosabban neveik után ismerhetők fel. Ebből következik, hogy a név védelme a személyiség védelme s hogy minden személyt a saját nevéhez való jog megillet, melynek természetszerű folyománya az, hogy más ugyanazt a nevet jogtalanul nem használhatja. Kétségtelen ezekből az is, hogy valaki nevének más által való jogosulatlan használata a név jogos viselőjének jogait sérti, vagy legalább veszélyezteti; hogy tehát a név jogos viselője annak bitorlása által a Bp. 13. §-ának hatodik bekezdése értelmében jogaiban sértettnek tekintendő. (Je. 1908. máj. 6. 3264. sz.) 11/a. A községi biró rendelete ellen történt izgatás esetében a községi birónak személyes jogai nincsenek sértve, az tehát nem sértett, s igy öt a pótmagánvádló jogai sem illetik meg. W. M. mint pótmagánvádló, a kir. Ítélőtáblának Ítélete ellen a Ep. 385. §. 1. a) pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt, mert a vádlott bűnössége meg nem állapíttatott. Tekintve azonban, hogy W. S. vádlott ellen a Btk. 172. §. 1-ső bekezdésebe ütköző izgatás vétsége miatt emelteiéit a vád, azon a czimen, hogy W. M., Is. község birája, egy képviselőtestületi határozat folytán 1903. évi szeptember hó 28-án a községi lakosokat közmunkára rendelvén ki, egy régi templomfal lebontása végett, a helyszínen megjelent 50—60 emberhez vádlott azt a felhívást intézte, hogy „hallgassanak a biróra, de nem arra, aki csak három szavazattal lett meg-