Grecsák Károly (szerk.): Új döntvéyntár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet (Budapest, 1911)
Bp. 354—355. §. S3 140/a. A Btk. 349. §-ának 2. pontjában meghatározott rablás tényálladéka a rablás és a súlyos testi sértés, vagyis más-más alkatelemekkel biró két külön bűncselekmény összetételéből alakul, mely bűncselekmények nem vesztik el az önállóság jellegét az által, hogy a törvény azokra az egyeidejüleges elkövetés esetére együttesen egy büntetési tételt állapított meg. Több bűncselekmény fenforgása esetében, a bűncselekmények mindegyikére nézve a Bp. 354- §. 2. bekezdése szerint külön szövegezendő kérdés teendő fel, mely kérdések a Btk. 349. §. 2. pontjában meghatározott esetben, a dolog természetének megfelelőleg, a külön bűncselekmények egyidejüleges elkövetésére vonatkozó kérdéssel is kiegészitendők. (C. 1910 aug. 23. 5479. sz.) Bp. 355. §. 141. Tettestársaság esetén elég mindegyik vádlottra önálló kérdést feltenni anélkül, hogy az egyes vádlottakra vonatkozó kérdésekben a többivel való összeköttetés feltüntettetnék. A kir. ügyész a Bp. 427. §. 4. pontjának felhívásával azért jelentett be semmiségi panaszt, mert az esküdtbíróság a kérdések szövegezésénél a Btk. 70. §-ában meghatározott tettestársaságra vonatkozó az a körülmény, hogy vádlottak vádbeli rablás bűntettét együtt s közösen követték el, az I. fökérdésből kihagyatott. C: Minthogy a Btk. 344. §-ába ütköző rablás bűntettének minden alkotó eleme mindegyik vádlottra vonatkozó fökérdésben a vádiratnak megfelelően benfoglaltatik és minthogy a vádbeli cselekmény elkövetési helyének és idejének, valamint az eltulajdonított tárgynak és a sértettnek megjelöléséből nyilván kitűnik, hogy e iokérdések egy és ugyanazon helyen és időben, ugyanazon tárgyon és ugyanazon sértett ellen elkövetett rablásról szólnak, s ekként vádlottak e kérdések szerint az abban körülirt cselekményre nézve az esküdtek igenlő válasza esetére tettestársaknak tekintendők; ennélfogva az a hiány, hogy a főkérdés a tettestársaságra utaló fenti jelzést nem tartalmazza, a vád érdekére nem sérelmes, következőleg emiatt a vádló a Bp. 427. §. 4. pontja alapján u. e. §. 2. bekezdése értelmében semmiségi panaszt nem érvényesíthet. (1905 november 28. 10,176. sz.) 142. Az esküdtekhez intézett főkérdésbe a jogi megállapításnak alapul szolgáló ténykörülmények is felveendők. C: A Bp. 385. §-ának és a 437. §-ának 1. bekezdésének egybevetett értelme szerint az első főkérdés a vád tárgyának megkülönböztetésére alkalmas ténykörülményeket itt fel kell venni és