Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

63 megállapítani azt, vájjon az esetleg tagadásban levő, vagy más enyhébb bűncselekmény elkövetésé nek szándékával védekező vádlott ellenében, a Kbtk. 327. §-ában meghatározott, gonosz szándék bizonyítottnak tekinthető-e vagy sem. A gonosz szándék értelmezése, fajai és fokai tekintetében a tudományban különféle, egymástól többé-kevésbbé eltérő teóriák merülnek fel és merülnek alá. Ámde a legfelsőbb honvéd törvényszék, amely nem időnként változó teóriákat, hanem tételes törvényt alkalmaz, a gonosz szándék megállapításánál, egyedül a katonai büntető törvénykönyv tételes rendelkezéseit ismerheti el mérvadóknak. A katonai büntető törvénykönyv az alanyi bűnösség szempontjából a bűnösségnek csak két alakját ismeri: a gonosz szándékot és a hanyagságot. A Kbtk. 1. §-a szerint minden nem tulajdonképpeni „katonai" bűntett, tehát az állam hadiereje elleni bűntettek létesüléséhez is, gonosz szándék szükséges. Hogy miben áll a gonosz szándék, azt maga a törvény megmondja. A Kbtk. 1. §-ának értelme szerint a gonosz szándék nem egyébb, mint a „bűntettel járó rossz"-nak megfontolása és elhatározása. Ha tehát valaki, egy tervbe vett cselekményt, annak következményével együtt megfontol és megfontolásának során annak a felismerésére jut, hogy a cselekmény, szükségkép, büntetőjogilag tiltott eredményt fog előidézni és a cselekményt mégis elhatározza, úgy ő kétégkívül nemcsak a cselekményt, hanem annak az eredményét is akarja. Mert ily körülmények között a cselekményt akarni, de annak eredményét nem akarni: — nem lehet. De ugyanígy áll a dolog ott is, ahol a tettes belátása szerint a tett szükségkép az ő közvetlen célján túmenő eredményt fog létrehozni, de ez őt a tett elkövetésétől vissza nem tartotta. Ily eseben ugyanis a tettes gonosz szándéka erre a távolabbi eredményre is irányult-