Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

59 a behivási parancs iránt tanúsított engedetlenség miatt, a honvéd büntető bíráskodás alá tartoznak Nem lehet tehát kétség az iránt, hogy azok a felhívott és behívott népfölkelő egyének, akik még nem, vagy egyáltalában nem nyerték beosztást a közös haderőhöz — a honvéd büntető bíráskodás alá tartoznak. Jegyzet. A L. L. T. 1915. évi október hő 16-áa kelt R. 650/15. számú határozata (36. isz. döntvénye) szerint, ha egy népfölkelő munkás, a népfelkelői eskü letételére szóló behivási paranesnaik. nem tesz eleget, és mulasztása nem vétlen, engedetlensége az 1890. evi június 28-i törvény (B. T. L. 137. sz.) 4. §-ába ütköző vétségnek minősül. (Az idézett osztrák törvény azonos, a magyar 1890. évi XXI. t. c.-el.) 16. sz. döntvény. (Kelt 1916. évi márczius hó 10-én a P. 308/15 számú ügyében.) 1. A Kbík, 327. p ában meghatározott, az állam hadiereje ellen elkövetett bűntett fogalommeghatározásához. 2. Az a kérdés, hogy a vádlottat a tett elkövetésekor gonosz szándék vezette-e, vagy sem, nem ténykérdés, hanem jogkérdés. 3. A vád tárgyát nem a minősítés, hanem maga a tett képezi és így, ha a haditörvényszék abban a véleményben van, hogy a vádbeli tett bűncselekmény ugyan, de annak elbírálása nem a katonai büntető-bíráskodás körébe tartozik, úgy a „ne bis in idein" elvénél fogva is tartózkodnia kell az érdemben való határozástól (vagyis a felmentés kimondásától) és egyszerűen az ügynek az illetékes polgári büntetőbírósághoz való áttételére kell szorítkoznia. (Kbp. 300. §-ának 1. bekezdése.)