Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

49 lekménye egy egységes bűntett gyanánt, csupán egy bíróság által bíráítatik el, mintha az két, különféle büntetőtörvény alá eső bűncselekmény gyanánt, két különböző bíróság eljárása alá vonatik. Mindezekhez képest, figyelemmel a Kbp. 11. §-ának 1. pontjában foglalt rendelkezésre, a haditörvényszék helyesen állapította meg saját tárgyi illetékességét és így a semmisségi panasznak, mint alaptalannak — a Kbp. 371. §-ának 2. bekezdésében képest — hely adható nem volt. \ 13. sz. döntvény. (Kelt 1916 január hó 18-áa a P. 336/15. számú ügyben.) Azok a lopások, amelyek a Kbtk. rendelkezései szerint akár a tett, akár az elvett dolog, akár a tettes minősége miatt, de egyszersmind bizonyos kárösszeg fennforgásának feltétele mellett nyilváníttatnak bűntetté és hasonneműek, — feltéve, hogy büntethetőségük elévülés, vagy más ok folytán (családi lopások) nincs kizárva, vagy a lopást nem gyermekek (Kbtk. 6. §.) követték el — egy bűntetté minősülnek. Az x—i honvéd hadosztálybíróság vádlottat azért, mert 1. K. G. lakásába, a zárt ablak betörése és azon át való bemászása útján behatolt, s onnan 43 K 60 f. értékű ruhaneműt stb. elvett: a Kbtk. 462. §-ának d) pontja szerint minősülő lopás bűntettében; 2. W. V. Molnár lakásába, a malom-kerék tengelyénél lévő lyukon át bemászott, s onnan 194 K 28 f. értékű ruhaneműt stb. elvett: a Kbtk. 459. §-a és a 462. §-ának d) pontja szerint minősülő lopás bűntettében; 3. H. P. bezárt utazóbőröndjéből — annak baltával történt felfeszítése után — 68 K készpénzt elvett: a Kbtk. 459. §-a és 462. §-ának d) pontja sze4