Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

47 12. sz. döntvény. (Kelt 1916 január hó 7-én a P. 278/15. számú ügyben.) Oly bűncselekmény elbírálására, amelynek elkövetését tettes a polgári életben kezdette meg, de a tényleges honvédségi-szolgálat alatt fejezte be: a honvéd büntetőbíróság illetékes. * Vádlottat, az x-i honvéd hadosztálybíróság elítélte a Kbtk. 508. §-a szerint minősülő csalás bűntette miatt, amelyet — polgári életében megkezdve és tényleges honvédségi szolgálati ideje alatt folytatva — azzal követett el, hogy O. E.-től, házassági Ígéret ürügye alatt, 600 koronát meghaladó összeget csalt ki. Az ítélet ellen védő a Kbp. 358. §-ának 6. pont jára alapított semmisségi panasszal élt. A legfelsőbb honvéd-törvényszék a semmis ségi panasznak, mint alaptalannak, a Kbp. 371. §-ának 2. bekezdéséhez képest, helyt nem adott a következő indokolással: A védőnek, vádlott csatlakozásával használt semmisségi panasza, a Kbp. 358. §-ának 6. pontjára van alapítva. A megokolás szerint a Kbp. 358. §-ának 6. pontjában foglalt semmisségi ok azért forog fenn, mert a haditörvényszék figyelmen kivül hagyta azt, hogy a vádlott cselekményének elbírálása nem a honvéd, hanem a polgári büntető bíráskodás alá tartozik, mivelhogy a Kbp. 12. §-a szerint mindazok a cselekmények, amelyeket a honvédséghez tartozó egyének a tényleges szolgálat megkezdése előtt követtek el, a katonai szolgálat tartama alatt is, a polgári büntetőbíróságok által bírálandók el. Már pedig — a semmiségi panasz kifejtése szerint — a jelen esetben kétségtelen, hogy a vádlott terhére rótt cselekmény, D. E. sértettnek házassági igéret által való megtévesztése, jóval a katonai