Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

45 szabadságvesztésbüntetés végrehajtását a honvéd kerületi, mint illetékes parancsnok — a 151.514/15-a. 1914. számú honvédelmi miniszteri rendelettel reá ruházott jogánál fogva — a háború utáni leszereléséig elhalasztotta. Vádlott ehhez képest állományilletékes csapattestéhez útbaindíttatott, honnan azonban másnap újra megszökött és csak két havi távollét utan, a csendőrség által történt letartóztatás és bekisértetés utján került vissza. Az x-i honvéd hadosztály-bíróság ez utóbbi cselekményért vádlottat bűnösnek mondta ki a Kbtk. 183. §-ába ütköző, háború idején a tényleges állományból elkövetett s befogatással kapcsolatos harmadik szökés bűntettében és ezért, a Kbtk. 194. §-ának 3. pontja alapján, agyonlövés általi halálra ítélte. Eme ítélet ellen vádlott fellebbezéssel élt, melynek felülvizsgálása során, a legfelsőbb honvéd törvényszék hivatalból észlelt, a Kbp. 358. §-ának 10. pontjában foglalt semmiségi okon, az elsőfokú ítéletet a Kbp. 371. §-ának 4. pontja értelmében feloldotta s vádlottat a terhére betudott harmadik szökés bűntette helyett bűnösnek mondotta ki a Kbtk. 183. §-ába ütköző, háború idején a tényleges állományból elkövetett befogatással kapcsolatos megismételt második szökés bűntettében a következő indokolással: Az elsőfokú bíróság ítéletével, vádlottra második szökés bűntette miatt kiszabott szabadságvesztésbüntetés végrehajtása, az illetékes parancsnok rendeletére, a háború utáni leszereléséig elhalasztatott, vagyis vádlott a második szökés miatt elítélve volt ugyan, de a kiszabott büntetés vádlotton végrehajtva nem lett. Ámde a Kbtk. 194. §-ának 3. pontja értelmében halállal, ha szökés miatt már „kétszer büntettetett", a szökevény akkor büntetendő agyonlövés általi