Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

37 czeteknek ezt (saját ülepére ütve), a koronáját a seggébe dughatja" — felségsértés bűntettének tekintvén, saját illetéktelenségét ítéletileg kimondta és az ügynek a polgári büntető bírósághoz való áttételét elrendelte. A honvéd ügyész, a Kbp. 358. §-ának 6. pontja alapján, az elsőfokú ítéletnek csupán azt a részét támadja meg, amellyel az elsőfokú bíróság azért nyilvánította magát illetéktelennek, mert a vádbeli tett egyrészében felségárulást látott fennforogni. A m. kir. legfelsőbb honvédtörvényszék e semmiségi panasznak helyt adott azon az alpon, hogy a vádbeli tett mindenekelőtt a Kbtk. 327. §-ában körülirt bűntettet valósítja meg, s a Kbp. 14. §-a és az ennek alapján kibocsátott rendelet értelmében, ezidőszerint, a honvéd büntető bíráskodás alá van helyezve mindenki, az ily bűntett és az e bűntett útján elkövetett még súlyosabb bűntett miatt is. Egyúttal azonban a legfelsőbb honvéd törvényszék feloldotta az elsőfokú bíróság ítéletének azt a részét is, amellyel az elsőfokú bíróság a vádlott ama nyilatkozatára nézve nyilvánította magát illetéktelennek, amely az Ő Felsége iránti hódolat megsértésében állt. A honvéd ügyész által érvényesített semiségi ok által ugyanis az ítéletnek ez a része is érintve lévén, (Kbp. 371. §. 3. bek.) a legfelsőbb honvéd törvényszék, az ítélet illetéktelenségre szóló részének egész terjedelmében való feloldása mellett, az elsőfokú bíróságot uj tárgyalásra és határozathozásra utasította, az alábbi részletes indokolással: Háborús viszonyok között, vagyis oly időben, mikor az ország léte forog kockán s fegyvereink sikerétől függ, kettőzött éberséggel és kérlelhetlen szigorral kell elnyomni minden oly törekvést, mely nemzetünk ellentálló erejét gyengítheti, vagy az ellenségnek kedvezhet.