Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

27" vege is, amely a 417. §-ban nem az „Anordnung der Vollstreckung", hanem a „Veranlassung des Vollzuges" kifejezést használja. De beszámítandó a büntetésbe maga a jogerőre emelkedés napja is, mert a Kbp. 417. §-ának végmondata „az ítélet jogerőre emelkedésétől", vagyis akként rendeli a letartóztatásban töltött időt számításba venni, mintha a szabadságvesztés büntetés a jogerőre emelkedés napján kezdetett volna meg és mert a Kbp. 124. §-ának a „határidők" számítására vonatkozó rendelkezései a szabadságvesztés-büntetések számításánál nem alkalmazhatók, miután azok a felek érdekében és csakis a Kbp-ban meghatározott határidőkre kiterjedőleg tétettek. 5. sz. döntvény. (Kelt 1915. áprüás 27-étn, a P. 76/15. számú ügyben.) Az a csendőr, aki járőrszolgálatban megittasodik és teljesen ittas állapotban bűntettet követ el: a Kbtk. 7. és 797. §-aiba ütköző, a közerköölcsi • ség ellen részegség által elkövetett és a Kbtk. 242. §-ába ütköző, őrszolgálati kötelességsértés vétségében válik bűnössé. * Az elsőfokú bíróság vádlott csendőrt a Kbtk.. 268. §-ába ütköző, fegyelem és rendháborítás bűntettében mondotta ki bűnösnek azért, mert mint járőrvezető, járőrszolgálatban teljesen megittasodott és ez állapotban, a neki alárendelt csendőr járőrtársát, ennek ama kötelességszerű figyelmeztetésére, hogy vonuljanak be az őrsre, öklével mellbe vágta, majd a vele találkozó őrsparancsnokhelyet test, ki azt parancsolta neki, hogy vonuljon be az őrsre, mint elöljáróját, szolgálatban léte alatt és a szolgálatra vonatkozó parancs vétele után öklével mellbe vágta, szidalmazta, leszúrással fenyegetteés egyszer arcul is ütötte. Vádlott felebbezése folytán az ügy a legfelsőbb honvédtörvényszék elé került, mely a Kbp,.