Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

163 A legfelsőbb honvéd törvényszék a Kbp. 358. §-ának 9 : b, helyesebben 9 : a pontjára alapított semmisségi panasznak helyt adott s az elsőfokú ítéletet feloldva, vádlottat bűnösnek nyilvánította a Kbtk. 327. §-ába ütköző, az állam hadiereje ellen elkövetett bűntettben, valamint a Kbtk. 100. §-ához képest, az e bűntett útján elkövetett, a Kbtk. 334. §-ának c) pontjába ütköző felségárulás bűntettében. Indokok: Minthogy a haditörvényszék vádlottat azon a címen mentette fel a vád alól, hogy a tett vádlottnak bűntettül vagy vétségül be nem számítható, vagyis a bűntett egyik alkotó elemének, t. i. a gonosz szándéknak hiánya folytán vádlott terhére bűncselekmény meg nem állapítható^ vádló pedig az ítélet e rendelkezését támadva, vádlottat, bűntett miatt kívánja elítéltetni, ehhez képest a semmisségi panasz tulaj donképen a Kbp. 358. §-ának 9 : a) pontjára van alapítva s mint ilyen vonandó elbírálás alá. Ez a semmisségi panasz alapos, mert nem lehet ugyan egy embertől, az ellene alkalmazott fenyegetéssel vagy erőszakkal szemben, oly fokú ellenszegülést követelni, amely a heroizmussal határos, de viszont, valamely fenyegetésben álló kényszert sem lehet minden esetben legyőzhetlennek tekinteni, hanem csak akkor, ha az abban nyilvánuló közvetlen veszéllvel szemben való ellenállásra, a közönséges emberben feltételezhető erkölcsi erő nem elégséges. Ebből a szempontból tekintve azonban nem lehet azt mondani, hogy vádlott, — akit életében, vagy testi épségében nem fenyegettek, hanem, akit az elsőfokú ítélet ténymegállapítása szerint, csak az internálás és vagyon elkobzás alternatívája elé állítottak, — legyőzhetlen kényszerhelyzetben cselekedett volna akkor, amikor az ellenségnek szolgálatokat tett, illetve a szerb államnak 11*