Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

158 48. sz. döntvény. (Kelt 1917. évi december hó 7-én a P. 625/17. számú •ügy-ben). 1. Vádlott perorvoslatának bejelentésében, vagy megokolásában, a kifejtés szempontjából előforduló hiányok pótlása az ő jegyzőkönyvi kihallgatásával akkor is megkísértendő, ha jogtudó védője volt, vagy ha ez utóbbi, vádlott megbízása és a Kbp. 103. §-ában reárótt kötelesség dacára, vádlott perorvoslatát ki nem fejtette. 2. A Kbtk. 488. §-ában meghatározott büntetés csak az ellen alkalmazható, aki nem csupán a rablásban, de a súlyos testi sértés okozásában, illetőleg a kínos állapotba helyezésben is közvetlenül részt vett. * Az x-i honvéd hadosztálybíróság O. J. II.rendü vádlottat, többek közt, a Kbtk. 488. §-a szerint büntetendő rablás bűntettében bűnösnek nyilvánította. II-rendű vádlott, az ítélet kihirdetésekor, a perorvoslati jogaira történt kioktatás és felkérdezés után oda nyilatkozott, hogy az ítélet ellen fellebbezéssel, illetve semmisségi panasszal él. A perorvoslat kifejtését és megokolását védőjére bízza és védő által bejelentendő perorvoslathoz hozzájárulását adja, míg védője semmisségi panaszt jelentett be, a Kbp. 358. §-ának 10. pontjában megjelölt semmisségi okból. Ezt követőleg, II-rendű vádlott védője, a semmisségi panaszát, a törvényes határidőn belül, nem fejtette ki. Maga II-rendű vádlott azonban, bár a perorvoslat kifejtésére kitűzött határidőn túl, a hadosztálybíróság által, a Kbp. 361. §., illetve 337. §-ának 2. bekezdéséhez képest, jegyzőkönyvileg kihallgattatván, a perorvoslatát, a törvényhez képest, kifejtette. Ily tényállás mellett, a honvéd koronaügyész a tárgyaláson azt az indítványt tette, hogy vádlott