Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)
148 honvéd bíróságok az előleges magánjogi kérdéseket önállóan ítélik meg. A Kbp. tehát, bár kifejezetten nem is ruházza fel a honvéd bíróságokat azzal a joggal, hogy az előleges közjogi kérdéseket önállóan döntsék el, — de mindenesetre nagyon messzemenő volna eme törvényhelynek olyan magyarázata, hogy a honvéd bíróságok, valamely vádbeli cselekmény elbírálásával összefüggésben levő közjogi kérdéssel szemben, egyáltalán nem foglalhatnak álláspontot, — és, hogy minden ilyen, a felek által felvetett kérdésben, az ily kérdésekre vonatkozólag általában illetékes polgári hatóságok határozatát kellene előzetesen kikérniök. Eltekintve ugyanis attól, hogy ez, a törvény intenciója már csak azért sem lehetett, mert a külföldön működő hadseregnél, vagy esetleg egy, az ellenség által körülzárt erődített helyen, egyenesen kivihetetlen is volna, az ily magyarázat mellett a visszaéléseknek is tág tér nyittatnék, mert a bűnvádi eljárás megakasztására elégséges volna az, hogy a felek a vádbeli cselekmény elbírálásával összefüggésben álló oly közjogi tényt tennének vita tárgyává, amit józanul kétségbe vonni sem lehet. Elégséges volna tehát pld. e végből, ha a mai jogállapot mellett a felségsértéssel vádolt egyén azzal védekeznék, hogy királyunk a magyar közjog szerint nem tekinthető magyar királynak. Ilyen és ehhez hasonló, — vagyis oly közjogi kérdések eldöntésére, amelyek a törvényhelyre való egyszerű, hivatkozással elbírálhatók, — nyilvánvalóan bírnak a honvéd bíróságok a szükséges előismeretekkel és szervezetüknél fogva, semmi szükség sincs arra, hogy ítéleteiket más hatóságok előzetes határozatától tegyék függővé. Jegyzet. Hadiszolgálatba lépés egy idegen (ellenséges) államnál 1. <s L. H. T. 38. és 49. sz. döntvényét.