Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

143 Ezt a semmisségi panaszt a legfelsőbb honvéd törvényszék alaptalannak találta a következő indokolással: Védő, a Kbp. 358. §-ának 1, pontjára alapított semmisségi panaszának kifejtése gyanánt, azt hozza fel, hogy a haditörvényszék nem volt kellőképben alakítva, mivel a Kbp. 319. §. 3. bekezdésének rendelkezése ellenére, anélkül, hogy elháríthatlan akadály forgott volna fenn, a főtárgyaláson nem ugyanazok a haditörvényszéki tagok voltak jelen, kik a megelőző, de elnapolt főtárgyaláson részt vettek. Ez a panasz alaptalan, mert a haditörvényszék kellőképpen alakítottnak akkor tekintendő, ha azon kellő számú, a törvényben megjelölt állományhoz tartozó és rendfokozatú bírák vettek részt, ez pedig megtörtént. Az, hogy az illető katonai parancsnokság, a fennforgó rendkívüli háborús viszonyok közt, bár az elháríthatlan akadályra való hivatkozás nélkül, nem ugyanazokat vezényelte bírósági tagokul, akik a megelőző tárgyaláson részt vettek, olyan alaki sérelemnek, amely a Kbp. 358. §-ának 1. pontja alapján volna orvosolható, annál kevésbbé tekinthető, mert az új főtárgyaláson a bizonyító eljárás a maga egészében megismételtetett. Magát a haditörvényszék összeálítását különben, a perorvoslat használója, a főtárgyaláson nem kifogásolta, e tekintetben indítványt nem tett, s a haditörvényszék határozatát nem provokálta. 42. sz. döntvény. (Kék 1917. évi november hó ó-án, A P. 439/17. számú ügyben). Nyilt vadászterületen élő vad, nem lehet tárgya a lopásnak. * Az x-i honvéd hadosztálybíróság X. Y. csendőrőrmester vádlottat, 1917. évi június hó 16-án