Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

129 nak elmulasztása (Kbp. 364. §.-ának 1. pontja) — minthogy végül a perorvoslat bejelentése és megokolása egy szerves egészet képez — a törvény liberális alkalmazásának az felel meg, ha az igazolás lehetőségét, a perorvoslat megokolására szolgáló határidő elmulasztására is kiterjesztjük. 36. sz. döntvény. (Kelt az 1917. évi szeptember hó 28-án a P. 468/17. szám alatti ügyben). Föllebbvalónak, szolgálaton kívüli tettleges bántalmazása, a Kbtk. 154. §-ának súlya alá esik. Az x-i. honvéd hadosztály bíróság, 1916. évi december hó 28-án Hb. 1051/16. szám alatt hozott ítéletével, N. N. népfelkelő őrvezetőt bűnösnek mondta ki a Kbtk. 680. §.-ába ütköző, a test biztonsága ellen az által elkövetett vétségben, hogy 1916. évi szeptember hó 29-én este, a midőn V. T. szakaszvezető által K.-ban a K.-féle vendéglő udvaráról kiküldetett, ezt a szakaszvezetőt a lábadozó osztag előtt bevárta és neki odakiáltotta: „Jöjj ide, majd meglátod, hogy N. N. micsoda és mi lesz veled!" és midőn a szakaszvezető hozzáment, késsel ennek bordájába ütött és a hetedik bordán könnyű testi sérülést ejtett. Ez ellen az ítélet ellen a honvéd ügyész semmiségi panasszal élt, mert a vádlott, aki ellen a Kbtk. 154. §.-ába ütköző függelemsértés bűntette és a Kbtk. 680. §.-ába ütköző, a test biztonsága elleni vétség miatt emeltetett vád, csupán az utóbb említett vétség miatt ítéltetett el. A legfelsőbb honvéd törvényszék e semmiségi panasznak, mint alaposnak, helyt adott és az elsőfokú ítéletnek a minősítésre és a büntetés kiszabására vonatkozó részét feloldva, vádlottat a 9