Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

127 lis rendelkezése (pld. a Kbp. 327. §.-a 2. bekezdésének végmondata) egyenesen a mellett szól, hogy vádlott beleegyezése körül felmerült kételyt, a bejelentésre meghatározott idő lejártára való minden tekintet nélkül, tisztázni kell. 35. sz. döntvény. (Kelt 1917. évi szeptember hó 14-<án a P. 444/17. számú ügybeai). Nemcsak a perorvoslat bejelentésére, hanem annak megokolására szolgáló határidő elmulasztása esetében is lehet helye igazolásnak. Vádlott és védője, a főtárgyaláson, az elsőfokú ítélet ellen, közelebbi megjelölés nélkül, semmiségi panaszt jelentettek be. A semmiségi panasz a törvényes határidőben ki nem fejtetvén, vádlott kérvényt nyújtott be a hadosztálybíróságnál, a semmiségi panasz kifejtésének benyújtására szolgáló határidő elmulasztásának igazolása és kimentése tárgyában, mert a mulasztás az ő hibáján kívül fekvő akadályból, vagyis harmadik személynek hibájából történt és egyúttal előterjesztette a semmiségi panasz megokolását. Az x-i hadosztálybírlóiság, vádlott kérelmét végzéssel elutasította és pedig azzal az indokolással, hogy a Kbp. 125. §.-a, az előbbi állapotba való visszahelyezést csak a perorvoslat bejelentésére szolgáló határidő elmulasztása miatt ismer, míg nem ismer visszahelyezést a perorvoslat okainak kifejtése végett is. Vádlott, a hadosztálybíróság eme végzése ellen felfolyamodással élt. A legfelsőbb honvéd törvényszék, a hadosztálybiróság szóbanforgó végzését hivatalból föloldotta és vádlott igazolási kérelmének helyt adott a következő