Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

110 Indokok: A fegyveres erő egyénei részére érvényes katonai bűnvádi perrendtartások 16., illetve 12. §-ainak végbekezdései nem nyerhetnek alkalmazást oly katonai egyénre vonatkozólag, aki ellen a hadrakelt seregnél indított bűnvádi eljárást, a békebeli eljárás szabályai szerint kell folytatni s viszont. Kitűnik ez a hivatkozott törvény 486. § 1. bekezdésének utolsó mondatából és a 485. § 3. bekezdésében foglaltakból. Ami különösen azt az esetet illeti, amikor valaki a békeviszonyból, a hadrakelt sereg viszonyába lépéssel egyidejűleg, a hadseregi alakulástól valamely honvédségi alakuláshoz osztatik be, a fenti álláspont helyességét igazolja még az a megfontolás is, hogy ilyképp az illető terhelt a Kbp. 11. §-nak 1., illetve 2., illetve 3. pontja alapján honvéd büntetőbíráskodás alá jut, továbbá a parancsnoknak tárgyi és személyi illetékességének terjedelmére vonatkozólag, a hivatkozott törvény 456. §-ának s a 457. § 1. bekezdésének rendelkezése válnak iránytadókká és ha a hadrakelt sereg legfőbb parancsnoka, a bűnvádi ügyet, az egyik alárendelt parancsnok illetékessége alól egy másik parancsnok illetékességi körébe utalná át, a határvonalat a honvéd és hadseregi büntető bíráskodás között, a Kbp. 459. §-ának végbekezdéséhez képest, meg kell óvni. 28. sz. döntvény. (Kelt 1917. évi február hó 20-án a P. 5/17. számú ügyiben). A kizárólag eljárási szabályok megsértésére alapított (Kbp. 358. § 1—8. pontjai) semmiségi panasz fölött határozó, a Kbp. 67. § 2. pontja szerint alakult tanács, az ugyanebben az ügyben bejelentett fellebbezés fölött is határozhat.