Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

104 megütéssel testileg bántalmazta és rajta, nyolc napon belül gyógyuló, látható nyomokat maguk után vonó sérüléseket idézett elő. Ha ezek alapján el is fogadható a honvéd ügyész ama érvelése, hogy a tett idején vádlott is meg sértett is szolgálatban állottak és hogy vádlott, a bántalmazás előtt, sértettel szemben, — ennek rendzavarás folytán — elöljáróként jogosan lépett föl, mindamellett nem téveszthető szem elől, hogy ők a bántalmazás idején, más-más, egymással össze nem függő szolgálatban állottak és azál tal, hogy vádlott elöljáróként lépett fel, nem létesített sértettel szemben oly helyzetet, mely szerint sértett, szolgálatilag, vádlotthoz utaltnak lett volna tekinthető. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor vádlott tettében külön, a Kbtk. 298. §-a a) pontjába ütköző, a szolgálati szabályok általában való mellőzésének, a szolgálati hatalom áthágása által elkövetett bűntettét is, nem ismerte föl. Ámde tévedett, amikor vádlottnak, a bántalmazás tényében megnyilatkozó szolgálat ellenes cselekményét büntetőjogi elbírálás alá nem vonta, mert a Kbtk. 289. §-ához fűzött megjegyzés 1. pontja világosan rendeli, hogy alárendelteknek elöljárójuk által történt más bántalmazásai, a Kbtk. 292. §-a szerint, esetleg a 97., 98. és 100. §§ alkalmazásával büntetendők és így, vádlott cselekménye arra való tekintettel, hogy büntetési jegyzőkönyvi kivonata (1-k. napló szám) szerint ilyen szolgálat clienes cselekmény, vagy mulasztás miatt két ízben meg fegyelmileg fenyítve nem volt, a Szolgálati szabályzat I. rész általános határozmányaiba ütköző fegyelmi kihágásnak is minősül. Ebben a vonatkozásban a semmiségi panasznak, — mint alaposnak, — helyt kellett adni és a Kbp. 371. § 3 bekezdés 4. pontja alapján, az elsőfokú ítéletnek a minősítésére vonatkozó részét