Apáthy Jenő (szerk.): A m. kir. legfelsőbb honvéd törvényszék döntvényei. Figyelemmel a cs. és kir. legfelsőbb katonai és a cs. kir. legfelsőbb Landwehr törvényszék gyakorlatára (Budapest, 1918)

99 lében a Kbp. 306. §-ának 2. pontja értelmében való felmentésnek csak akkor lehet helye, ha vádlott a rendes honvéd büntető bíráskodás alá tartozik. Ugyanezért, a semmiségi panasznak egyébb, az egész elsőfokú ítéletnek megsemmisítését és az iratoknak a polgári hatósághoz való áttételét célzó részét, a Kbp. 378. §-ához képest, el kellett utasítani. Jegyzet. V. ö. a 16 . sz. döntvényhez fűzött „Jegyzet" 3. pontjában foglaltaikkal. 24. sz. döntvény. (Kelt 1917. évi január 30-án a P. 206/16. számú ügyben.) 1. A védőre nézve, a Kbp. 110. §-a 1. bekezdésének 2. pontjában körülirt kizárási ok akkor is fennforog, ha védőként közreműködött, mielőtt az előljáró parancsnoksága beleegyezését, a védelem elvállalásához kikérte volna. 2. Védőként való közreműködésnek tekintendő, ha védő a vádlott valamely beadványának szerkesztésében részt vett. * A Kbtk. 149. §-ába ütköző, függelemsértés bűntette miatt vádolt K. J., a vádirat közlése után tett jelentésében, amelyben a vádiratban foglaltak tekintetében védekezését adta elő és a bizonyítékok kiegészítése iránt iránt tett indítványt, bejelen_ tette egyúttal, hogy védőjéül N. N. százados-hadbírót választotta, aki a védelmet el is vállalta. Vádlott eme jelentésének fogalmazványát az illető százados-hadbíró is látta és átjavította, azonban előljáró hatóságától belegyezést a védelem elvállalásához, a Kbp. 99. § 2. bekezdésében foglaltak ellenére, nem kert és nem kapott. Mielőtt az ügy főtárgyalásra kitűzetett volna, vádlott a harctérre T