Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

A kifejtettek összhangban vannak azzal, hogy ez idő szerint már csak szűk körben áll fenn az igényérvényesítési kötelezettség. Ha pedig az igény érvényesítése nem kötelező, akkor nem indokolt kizárni azt, hogy a jogosult a már megnyílt igényéről kifejezetten is lemondjon. Az ilyen lemondást tehát nem lehet tiltottnak és semmisnek tekinteni. Annak természetesen nincs akadálya, hogy a jogosult a lemondását a polgári jog szabályai szerint utóbb megtámadja. Más a helyzet azonban azokban az esetekben, amikor a jogszabály az igény érvényesítését kötelezővé teszi [Ptk. 318. § (2) és (3) bek., 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 43. § (1) bek.]. Ilyenkor a lemondás a kötelező jogszabállyal való szembehelyezkedést jelentené és így azt nem lehet érvényesnek elismerni. Ilyen esetben tehát a lemondás nem zárja ki azt, hogy a jogosult az igényét utóbb mégis érvényesítse. GKT Í6/1973. szám (Hatályon kívül helyezte a GKT 1/1979. sz. tanácselnöki értekezleti állásfoglalás.) GKT 17/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) Ha a felek megállapodása a szállítási szerződés fogalmi elemeinek megfelel, arra a szállítási szerződésre vonatkozó szabályok irányadók függetlenül attól, hogy a szolgáltatás tárgya szerződéskötési kötelezettség alá esik-e. Szállítási szerződésen a Ptk. 379. §-a szerint olyan szerződést kell érteni, amelynek alapján a szállító meghatározott terméket a kikötött későbbi időben vagy időszakban szolgáltatni, a megrendelő pedig azt átvenni és árát megfizetni köteles. Ez a rendelkezés tehát meghatározza a szállítási szerződés fogalmi elemeit, amelyek közül a legjellegzetesebb az, hogy a szerződés megkötése és teljesítése között bizonyos időnek kell eltelnie. Ha tehát szocialista szervezet másik szocialista szervezettől későbbi teljesítési idő vagy időszak megjelölése mellett terméket rendel és az utóbbi a rendelést igazolja, ezzel közöttük szállítási szerződés jön létre, függetlenül attól, hogy a szerződést miképpen (pl. adásvételnek) nevezik. A szerződés típusa ugyanis annak fogalmi elemeiből, nem pedig a szerződő felek szóhasználatából adódik. Ugyanez a helyzet abban az esetben is, ha a szerződés ráutaló magatartással jön létre. A szerződés típusának és a reá irányadó szabályoknak meghatározása szempontjából közömbös, hogy valamelyik felet szerződéskötési kötelezettség terheli-e vagy sem. A szállítási szerződés fogalma lényegesen tágabb kört ölel fel annál, mint amire a szerződéskötési kötelezettség (szerződéskötési kényszer) kiterjed. Ebből következik, hogy a szállítási szerződés, ha annak fogalmi elemei adva vannak, olyan 93