Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

megrendelő kijavítást vagy kicserélést igényel, a késedelemre megállapított mérték, feltéve, hogy az így kiszámított kötbér a 8 százalékot meghaladja. A R. 21. §-ának (1) bekezdése ennek megfelelően rendelkezik úgy, hogy a kötbér esedékessé válik: a) késedelem esetén, amikor a késedelem megszűnik, a póthatáridő lejár, vagy a kötbér eléri a legmagasabb mértéket; b) hibás teljesítés esetén a kifogás közlésével, illetőleg — ha a késedelemre megállapított mértékű kötbér jár — a késedelemre vonatkozó szabályok szerint. A R. 42. §-ának (2) bekezdése szerint a vállalkozási szerződésekre is a 20—21. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni, a 20. §-t illetően azzal az eltéréssel, hogy a hibás teljesítésnél is a késedelemre megállapított mértékű a törvényes kötbér, ha a megrendelő kijavítást vagy a munka újbóli elvégzését igényli, csak egyéb esetben 8 százalék. A hibás teljesítés esetén járó kötbér mértéke tehát különbözik attól függően, hogy a megrendelő milyen szavatossági igényt támaszt. Kijavítás, kicserélés vagy a munka újbóli elvégzése esetén a kötbér változó, növekedő, más szavatossági jog (ár- illetőleg díjleszállítás, szerződéstől való elállás) érvényesítése esetén pedig meghatározott (fix) mértékű. Erre volt tekintettel a jogalkotó a kötbér esedékessé válásának szabályozásánál is. Már a kifogás közlésével esedékessé válik az a hibás teljesítés miatt járó kötbér, amelynek mértéke nem függ az idő múlásától, azaz amelynek összege az ellenérték és a kötbér mértéke alapján nyomban kiszámítható. A kijavítás, a kicserélés vagy a munka újbóli elvégzése esetén járó — a hiba kiküszöbölésének idejétől függő, a késedelemre megállapított mértékű — kötbér azonban csupán akkor válik esedékessé, amikor annak összege már megjelölhető, vagyis amikor a késedelem megszűnik, tehát a kijavítás (kicserélés, illetve a munka újbóli elvégzése) megtörténik, vagy az arra vállalt, illetve megállapított határidő lejárt, vagy a kötbér eléri a legmagasabb mértéket. Ez egyértelműen következik a R. 21. §-a (1) bekezdésének b) pontja kellően differenciált rendelkezésének az a) pontja szabályaival való összevetéséből. A kötbér ilyen módon bekövetkezett esedékességétől számítható helyesen a kötbérkövetelésnek — a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében meghatározott — hathónapos elévülési határideje. A növekvő mérték szerint fizetendő kötbér kezdő időpontjának meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy ez is a hibás teljesítés esetén járó kötbér egyik fajtája. Márpedig ha az fix összegű és nem kell a késedelemre megállapított mérték szerint utóbb kiszámítani, a R. 21. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a kifogás közlésével válik esedékessé. Helyesnek látszik ezért az a jogszabály-értelmezés, hogy az időtől függően növekvő összegű hibás teljesítési kötbér számítását is a kifogás közlésétől kell kezdeni. A Ptk. 383. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanis az átvevő az észlelt minőségi hibát — annak felfedezése után — a szállítóval haladéktalanul közölve, köteles egyben a szavatossági igényét is megjelölni. Hasonló jellegű rendelkezést tartalmaz 70