Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

annak megítélésénél, hogy egy adott feltétel ráutaló magatartással elfogadottnak tekinthető-e. a bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy olyan feltételről van-e szó, amely kétségtelenül a szakmai forgalomban szokásos gyakorlatnak felel meg [Ptk. 206. § (4) bek.]. II. Ahhoz, hogy az általános szerződési feltételek a szerződés részévé váljanak, arra van szükség, hogy az azokat kibocsátó vállalattal forgalmi kapcsolatban levő gazdálkodó szervezetek e feltételeket megfelelően megismerhessék. Erre akkor is szükség van, ha azok csak szakmailag szokásos feltételeket tartalmaznak, és különösen fontos ez a nem rendszeres szerződési partner esetében. A szerződéskötési gyakorlat tapasztalatai alapján azonban számolni kell azzal, hogy a hosszabb szövegű általános feltételek, blanketták esetében — különösen tömegszerű szerződéskötésnél — a gazdálkodó szervezetek vezetői, de még ügyintézői sem figyelnek fel esetleg egyes feltételek kihatására vagy újszerűségére. Ezért az olyan szerződési feltételre, amely eltér az általában szokásos szerződési gyakorlattól, a jogszabályok diszpozitív rendelkezéseitől vagy a kibocsátó vállalat által korábban alkalmazott feltételektől, külön kifejezetten fel kell hívni a figyelmet. Az általános feltételeknek ilyen rendelkezései csak akkor válnak a szerződés részévé, ha a figyelemfelhívás megfelelő módon (pl. aláhúzással, eltérő nyomtatással, külön kifejezett közléssel) megtörtént, vagy ennek hiányában is ezeket a feltételeket a másik fél kifejezetten elfogadta. Rendszeres és ismétlődő forgalmi kapcsolat esetében nincsen szükség arra, hogy az általános szerződési feltételeket kibocsátó gazdálkodó szervezet minden egyes alkalommal megküldje az ilyen feltételeit a vele szerződő félnek, elég utalni azokra. Ennek azonban az az előfeltétele, hogy a szerződő felek kapcsolatában e feltételek több alkalommal már alkalmazásra kerültek, és ne legyen kétség abban a tekintetben, hogy azok tartalmát a másik szerződő fél ismerte. III. A gazdasági forgalomban viszonylag sűrűn előfordul, hogy a szállító az ajánlatban vagy a rendelésigazolásban, a megrendelő pedig a megrendelésben általános szerződési feltételeket közöl. Nincsen akadálya annak, hogy ilyen esetben mind a szállító, mind a megrendelő általános feltételei a szerződés részévé váljanak, feltéve, hogy azok nem mondanak ellent egymásnak. Ha azonban ezek a feltételek egymásnak ellentmondanak (blanketták csatája), és az eltérés a szerződés nem lényeges feltételére vonatkozik (GK 33. sz. állásfoglalás), a rendelkezések egyike sem kerül alkalmazásra, hanem helyükbe a jogszabályok (hatósági előírások) diszpozitív rendelkezései lépnek. Ilyenek hiányában a szerződés e feltételeit szükség esetén a Ptk. 206. §-ának (4) bekezdése alapján a bíróság is megállapíthatja. Előfordulhat azonban, hogy a megrendelő és a szállító egymásnak ellentmondó általános feltételei a szerződés lényeges feltételeire vonatkoznak. Ilyen esetekben — a felek valamilyen formában történő megállapodásának, szerződéskötési kötelezettség esetében pedig a bíróság határozatának hiányában — szerződés nem jön létre. IV. Minden gazdálkodó szervezettől elvárható, hogy általános feltételeit közérthetően, egyértelműen fogalmazza meg, azok tartalmát illetően ne hagyjon kétségeket. 68