Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

meghatározása a népgazdaság érdekében az ellenszolgáltatás bizonyos minimális mértékének biztosítását jelenti, amelynél alacsonyabb árat nem lehet alkalmazni. Annak érdekében, hogy a bíróság ítélete az árpolitikai célkitűzésekkel minden vonatkozásban összhangban legyen, annak meghozatala előtt helyes az illetékes árhatóság szakvéleményét beszerezni. V. Ha a szerződés — az I. pontban kifejtettek szerint — nem jön létre, mert a felek az árban nem egyeztek meg — és azt jogszabály sem állapítja meg kötelező erővel, illetve az árban való megállapodást nem teszi mellőzhetővé —, de az egyik fél mégis teljesít, mindenekelőtt azt kell vizsgálnia, vajon a teljesítéshez a másik fél előzetesen — esetleg utaló magatartással — nem járult-e hozzá, és hogy ez a hozzájárulása nem volt-e egyértelmű a teljesítő fél által az árra nézve tett nyilatkozatnak, vagyis az árajánlatnak az utólagos elfogadásával. Ellenkező esetben ha egyéb ráutaló magatartás hiányában a fél az árvita ellenére teljesít, azt kell vizsgálni, hogy ez a magatartása nem volt-e egyértelmű a megrendelő által felajánlott alacsonyabb ár utólagos elfogadásával. Adott esetben nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a felek ráutaló magatartása, közelebbről az árra nézve tett nyilatkozataik, illetőleg az, hogy a teljesítő fél a szolgáltatást nem veszi vissza, a másik fél pedig azt nem adja neki vissza, az egyéb körülményekre is tekintettel nem adnak-e alapot a felek olyan egyetértésének megállapítására, amely szerint az ár kérdésében közöttük felmerült vita eldöntését az arra hivatott szervre bízzák [Pp. 365. § (1) bek. a) pont]. Az I. tételben foglaltak és az előbbiek megfelelő alkalmazása mellett az esetek túlnyomó részében a szerződés létrejötte megállapítható lesz. Amennyiben azonban a vizsgálódás eredménye az, hogy a felek között az ár tekintetében még az említett valamelyik módon sincs megegyezés, a szerződést nem lehet létrejöttnek tekinteni. Ha ennek ellenére az egyik gazdálkodó szervezet szolgáltat, az a fél, amelyik a szolgáltatást elfogadta, a másik rovására vagyoni előnyhöz jut, amelyet a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles visszatéríteni. Ha a vagyoni előnyt természetben visszaszolgáltatni — fizikai akadálya, illetve gazdasági célszerűtlenségei miatt - nem lehet, azt pénzben kell megtéríteni [Ptk. 363. § (2) bek.]. Az ebből adódó perben a gazdagodás mértékét, illetőleg a térítendő összeget a bíróság — esetleg összehasonlítás, legtöbbször árszakértő véleményének beszerzése után — körültekintő mérlegelés alapján, valamennyi fél érdekeinek kellő számbavételével határozza meg. VI. a) Ha a szerződés alapján teljesítendő szolgáltatás tárgyának új ára a hatósági rendelkezés szerint rögzített (fix) ár, a szerződést - hacsak az árhatóság másként nem rendelkezett — a Ptk. 226. §-ának (4) bekezdése értelmében ezen az új hatósági áron kell teljesíteni. b) Az előbbi pontban kifejtettek állnak arra az esetre is, ha az új hatósági ár legmagasabb (maximált) ár, illetőleg — a hatósági előírások (megkötések) figyelembevételével kialakítandó árformában - felső árhatár 38/1984. [(XI. 5.) MT sz. r. 9. § (1) bek. b) és d) pontjai], és a felek a szerződésükben úgy állapodtak meg, hogy a mindenkori legmagasabb áron kell teljesíteni. 64