Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

GK 16. szám (A GK 22. sz. és GK 32. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) a) Ha a megrendelő a szerződéstől eláll, a másik félhez intézett nyilatkozatában az elállás okát, illetve jogcímét is közölnie kell. Ennek hiányában, vagy ha az eset körülményeiből az elállás különös jogcíme nyilvánvalóan nem következik, az elállási nyilatkozatot a megrendelő általános elállási joga alapján kell hatályosnak tekinteni. A megrendelő az elállás különös — szerződésszegésen alapuló — jogcímét később is megjelölheti. b) Ha az elállási nyilatkozatban megjelölt jogcím alapján elállásnak nem volt helye és az elállási nyilatkozatot közlő fél a jogcímet nem változtatja meg, a bíróság az elállás jogszerűségét eltérő jogcímen nem állapíthatja meg. c) A megrendelő az általános — valamint a késedelem miatt bekövetkezett érdekmúlásra alapított — elállási jogát mindaddig gyakorolhatja, amíg a szolgáltatás átadása és átvétele nem történt meg. a) A Ptk. 320. §-a szerint elállási jogosultság szerződésen vagy jogszabályon alapulhat. A különböző jogszabályokon alapuló elállási jogosultságok jogcímei általában két csoportba foglalhatók. Az egyikbe azok az esetek tartoznak, amikor a jogszabály a fél szerződésszegése miatt elállási jogosultságot ad a másik fél részére. Ezek közül különösen a kötelezett késedelme [Ptk. 300. §, 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 18. § (4) bek.], és a hibás teljesítés [Ptk. 306. § (3) bek.] esetére a megrendelő javára, a vállalkozó javára pedig pl. a munkahely át nem adása esetére [Ptk. 393. § (2) bek.] biztosított elállási jognak van nagy gyakorlati jelentősége. A másik csoportba azok az esetek vonhatók, amikor a jogszabály az egyik fél szerződésszegése nélkül biztosít elállást a másik félnek. Ezek közül különösen a megrendelő javára [Ptk. 381. §-a és 395. §-a], illetve az új hatósági ár megállapítása esetére bármelyik fél részére [Ptk. 226. § (4) bek., 56/1967. (XII. 19.) Korm. sz. r. 15. §] biztosított elállási jognak van nagyobb jelentősége. A jogszabályok a különféle csoportokba tartozó elállási esetekhez — az elállásnak a szerződést felbontó joghatását nem tekintve — más és más jogkövetkezményeket fűznek; szerződésszegés esetében vétkességen alapuló kötbér- és kártérítési felelősséget, a Ptk. 381. §-a, valamint 395. §-ának (1) bekezdése alapján történő elálláshoz azonban nem ilyen felelősséget, hanem a vétkességtől független megtérítési, kártalanítási kötelezettséget. Ez utóbbi elállási jog a fokozottan érvényesíteni kívánt szükségletkielégítési elvet és az ehhez fűződő népgazdasági érdeket szolgálja; azt kívánja elhárítani, hogy felesleges készletek keletkezzenek. Az 56/1967. (XII. 19.) Korm. számú rendelet 15. §-a az elálláshoz külön jogkövetkezményt nem fűz. A jogkövetkezmények szempontjából tehát nem közömbös az, hogy milyen alapon történik az elállás. Ezért az elállást közlő nyilatkozatban a másik felet tájékoztatni kell arról, hogy a fél milyen okból, milyen jogcímen áll el a szerződéstől. Ennek 29