Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

a típusterv hibájáért az adaptáló tervező — amennyiben azt elvárható gondosság mellett észlelhette — felelősséggel tartozik. Lehetséges, hogy a típusterveknek olyan hibái voltak, amelyek szemmel láthatóan jelentkeztek és az adaptálás műveletének elvégzését akadályozták (pl. a típusterv nem tartalmazott alapozási tervet). Ebben az esetben — az elvárhatóság követelményét szem előtt tartva — az az álláspont helyes, hogy az adaptáló tervezőnek ezt a hiányosságot észlelnie és erre az építtetőt figyelmeztetnie kellett volna. Ha a tervező a figyelmeztetést elmulasztja, felelőssége teljes mértékben — a típusterv említett hibájával kapcsolatban is — fennáll. Ha viszont nem olyan hibáról van szó, amelyet észlelnie kellett és amelyre az építtető figyelmét külön fel kellett volna hívnia, nem követ el szerződésszegést, s így a típusterv hibáiért sem felel. A kifejtettek értelemszerűen vonatkoznak az adaptálást végző altervezőkre is. GKT 92/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) Az építési-szerelési munka teljesítésének egyes joghatásai — formális átadás-átvétel hiányában — a megrendelő által történt tényleges birtokbavétel, illetőleg használatbavétel alapján is megállapíthatók. A Ptk. 405. §-ának (1) bekezdése és a 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 52. §-a az építési szerződés teljesítésének esetére előírja az átadás-átvételi eljárás lefolytatását. Ebből azonban nem lehet arra következtetni, hogy ha a felek között az előírt vagy a megállapodásszerű módon átadás-átvétel nem történt, a tényleges birtokbavételhez joghatás nem fűződik. Vannak olyan tények, amelyekhez még abban az esetben is jogi konzekvenciákat kell fűzni, ha azok nem állanak összhangban a jogszabály előírásaival, illetőleg a szabályozásnál szem előtt tartott típusos tényállással. Nem lehet tehát arra az álláspontra helyezkedni, hogy hosszú idővel a tényleges birtokbavétel után a helyzet ugyanaz, mint ha a vállalkozó a helyszínen dolgozna és a megrendelő nem vette volna birtokába az épületet. Erre engednek következtetni a Ptk. 277., 299. és 305. §-aiban, valamint a 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 19. és 42. §-aiban foglalt rendelkezések, amelyekből nyilvánvaló, hogy a vállalkozó felelős a megrendelővel szemben a kikötött határidőben és előírt minőségben való teljesítésért. Ilyen értelemben azt is figyelembe lehet venni, hogy a vállalkozó a Ptk. 298. §-ának a) pontja szerint akkor esik késedelembe, ha átadási kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, vagyis ha a teljesítési idő eredménytelenül telt el. Kötelezettsége és felelőssége tehát lényegében nem elsősorban az átadási eljárásra mint formális mozzanatra irányul, hanem a vállalt kötelezettség szerződésszerű véghezvitelére és arra, hogy ezzel a megrendelőnek mint jogosultnak a szerződéshez fűződő érdekét kielégítse. 165