Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

nék arra, hogy a fél a kötelezettségének a szerződésben meghatározott idejét egyoldalúlag, a bírósághoz keresetlevél benyújtása útján meghosszabbítsa és ilyen módon leplezze szerződésszegő magatartását. Az a fél tehát, amelyik szerződési kötelezettségének teljesítését a szerződés módosítása iránti keresetében bízva elmulasztja, viseli ennek következményeit abban az esetben, ha a bíróság a keresetet elutasítja, és ennélfogva a szerződés eredeti tartalma marad hatályban. GKT 84/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) A felek teljesítési határidő lejárta előtt is megállapodhatnak „póthatáridő^-ben. Ezt a megállapodást azonban a szállítási szerződés módosításának (határidő meghosszabbításának) kell tekinteni, ha a jogosultnak az eset körülményei szerint fel kellett ismernie, hogy a kötelezett nyilatkozata erre irányul. A Ptk. 240. §-ának (1) bekezdése szerint a felek — ha jogszabály kivételt nem tesz — a szerződés tartalmát közös megegyezéssel módosíthatják, 316. §-ának (2) bekezdése azonban kimondja, hogy gazdálkodó szervezetek közötti szerződéseknél a szerződésnek a teljesítési határidő után történt módosítása a szerződésszegés következményei alól nem mentesít. A szerződés — kellő időben történt — módosításához az a joghatás fűződik, hogy a szerződés eredeti tartalmára visszatérni már nem lehet és az esetleges szerződésszegést a módosított tartalom szerint kell elbírálni. A késedelmes teljesítéshez fűződő jogkövetkezmények tehát csak a módosításban meghatározott új határidő sikertelen elteltével állnak be. Lényegében tehát a szállítási szerződést a teljesítési határidő vonatkozásában csak annak lejárta előtt lehet módosítani. A póthatáridőről a Ptk. 300. §-ának (3) bekezdése rendelkezik. E szerint aki késedelembe esik, köteles a teljesítésre haladéktalanul póthatáridőt vállalni. A póthatáridő megállapítására tehát rendszerint a szerződésben kikötött teljesítési határidő lejárta után, a késedelem bekövetkezése esetében kerül sor. A póthatáridő megállapításához pedig az a joghatás fűződik, hogy — az eredeti határidőtől folyó kötbérfizetési kötelezettségen túlmenően — a póthatáridő sikertelen elteltével a kötelezett kötbérfizetési kötelezettsége újból kezdődik. A felek póthatáridőben már a szerződés szerinti teljesítési határidő lejárta előtt megállapodhatnak, nyilvánvaló azonban, hogy a szállítónak általában nem fűződik érdeke ahhoz és nincs is olyan kötelezettsége, hogy a póthatáridőt már a szerződésben meghatározott határidő lejárta előtt és anélkül felajánlja, hogy vele a megrendelő valamilyen igényt közölt volna. A póthatáridő felajánlásához mint egyoldalú jognyilatkozathoz pedig a másik fél (a megrendelő) kifejezett hozzájárulása nem szükséges (bár a nem megfelelő póthatáridő közlése esetén határidővitát indíthat). A határidő-módosítás és a póthatáridő tehát különböző tartalmú fogalmak, 157