Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

belül érvényesítenie. Másrészt pedig az idő múlásával egyre inkább nő a lehetősége annak, hogy a szolgáltatott állatban már a teljesítést követő időben keletkezik hiba, ami azután a felek jogvitájának rendezésénél sok zavar forrása lehet. Fontos érdek fűződik tehát a jogosultnak arra való szorításához, hogy szavatossági jogát mielőbb érvényesítse. Éppen a szóban levő szerződések jellegére tekintettel nagy jelentősége van annak is, hogy a jogosult az állat hibájának felfedezése után valóban haladéktalanul közölje kifogását a kötelezettel. A közlés késedelméből könnyen keletkezhet kár, amelyet mindenképpen a jogosultnak kell viselnie. Az említettekre figyelemmel a törvény — a szavatossági jogok érvényesítésére vonatkozó általános szabálytól eltérően — az állatszavatossági elévülési határidő tartamát hatvan napban határozza meg, amely határidőt ugyancsak a teljesítéstől kell számítani. Az általános szavatossági szabályoktól való eltérés csak az elévülési idő tartamára szorítkozik, amiből következik, hogy egyébként állat szolgáltatása esetében is a szavatossági igény érvényesítésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Figyelembe jön tehát a Ptk. 308. §-ának (2) bekezdésében a szavatossági jogok érvényesítésére megszabott végső jogvesztő határidő is. E vonatkozásban azonban kérdéses lehet, hogy állat szolgáltatása esetében a szavatossági jog érvényesítésének végső jogvesztő határideje egy vagy pedig három év-e. Ennek az eldöntésénél nem hagyható figyelmen kívül az állat szolgáltatására irányuló szerződések előbb már említett sajátos jellege, nevezetesen az, hogy a szolgáltatás tárgya élőlény, amelynek a teljesítéskor már meglevő hibái (betegségei és egyéb fogyatékosságai) rendszerint rövid időn belül kiütköznek és felismerhetők. De jelentősége van annak is, hogy a törvény — éppen az említett sajátosságra figyelemmel — az általában irányadó hat hónapos elévülési idő helyett csupán hatvan napos elévülési időt állapít meg az állatszavatossági igények érvényesítésére. Hosszú idő eltelte után annak bizonyítása, hogy az állított hiba már a teljesítéskor megvolt az állatban, szinte lehetetlen, figyelemmel arra is, hogy az állat betegsége vagy egyéb fogyatékossága könnyen előállhat a teljesítést követően jelentkező okok hatására. Mindezzel pedig az áll összhangban, ha az állatszavatossági igényt legfeljebb egy évig lehet érvényesíteni. Ez egyrészt nem sérti a jogosult valóságos érdekeit, másrészt pedig a jogosultat mégis arra szorítja, hogy szavatossági jogának érvényesítésével túlságosan hosszú időn át ne késlekedjék. A szolgáltatott állat hibája esetén tehát a jogosult hatvan napos elévülési határidő alatt érvényesítheti a szavatossági jogait. Ha azonban az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni — így különösen ha az állat hibája hatvan napon belül nem volt felismerhető —, szavatossági jogait legfeljebb a teljesítéstől számított egy évig érvényesítheti. Ennek szem előtt tartásával kell az állatszavatossági igény érvényesítésére a jelen elvi döntésben foglaltakat megfelelően alkalmazni. 13