Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

rendelet 5. §-ának (1) bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből, amely szerint a hitelezési tilalom „nem zárja ki, hogy a gazdálkodó szervek harminc napot meg nem haladó fizetési határidőben állapodjanak meg". E rendelkezés célja nyilvánvalóan nem az volt, hogy az esedékesség automatikusan az általános szabályoktól eltérően alakuljon, hanem azt kívánta biztosítani, hogy a megrendelőnek a megállapodás esetén kellő idő álljon rendelkezésére a termék megvizsgálására és a fizetés lebonyolítására (a számlák átvizsgálására stb.). Ebből következik, hogy ha megdől a tiltott hitelezést tartalmazó kikötés, a fizetési kötelezettség az általános esedékességi szabályokhoz igazodik [Ptk. 280. § (1) és (2) bek.]. b) Minthogy az előbbiekben kifejtettek alapján a gazdálkodó szervezeteknek az a megállapodása, amely harminc napot meghaladó fizetési határidőre szól, semmis, a bíróságok nem hagyhatnak jóvá olyan egyezséget és nem hozhatnak olyan határozatot sem, amelyben az ellenszolgáltatás teljesítésére a fizetési határidő a harminc napot meghaladja. Nem vonatkozik tehát ez arra az esetre, amikor a követelés tárgya nem ellenszolgáltatás, hanem felelősségen alapuló (pl. kötbér, kártérítés), vagy más jellegű követelés. GKT 78/1973. szám (GKT 9/1976. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) A különleges körülmények között keletkezett többletköltségek csak megállapodás alapján, illetve a megfelelő szerződési kikötés módosítása esetén számíthatók fel. Egyébként ilyen esetben a szerződés a Ptk. 210. §-ában meghatározott feltételek mellett megtámadható. Az árrendelkezések [3/1980. (I. 19.) ÉVM-ÁH sz. r. 13. § (1) bek.] a többletköltségek mértékét a felek megállapodásától teszik függővé. Ebből következik, hogy a kivitelező megállapodás hiányában nem jogosult a különleges körülmények miatt keletkező többletköltségeket felszámítani. Az esetben, ha a kivitelező a szerződéskötés során nem mérte fel kellőképpen a különleges körülmények miatt keletkező többletköltségeit és emiatt vagy egyáltalán nem, vagy csak az akadályozó körülményekkel arányban nem álló mértékben kötötte ki a szerződésben a többletköltségek felszámításának lehetőségét, módjában áll, hogy a már megkötött építési szerződés megfelelő módosítását kezdeményezze. Előfordulhat azonban olyan eset is, hogy a szerződő felek bármelyike a szerződéskötést követően megállapítja, hogy a kivitelező által készített számítás — amely az alapja a kivitelező által el nem hárítható többletköltségek elszámolásának — téves. A Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése szerint aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy azt felismerhette volna; a (3) bekezdés pedig megengedi, hogy ha a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves 152