Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

GKT 68/1973. szám (A GKT 8/1976. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) Ha a felek a szerződésbe a kötelező hatályú szabványtól eltérő feltételt — az erre vonatkozó engedély ellenére — nem vettek fel, az engedély tartalmára tekintet nélkül a szabványt kell kikötöttnek tekinteni. A szabványosításról szóló 19/1976. (VI. 12.) MT számú rendelet 7. §-ának (1) bekezdése szerint az állami szabvány alkalmazása kötelező. Az ilyen szabvány előírásaitól hatósági engedély, illetőleg a rendelet 9. §-ában foglaltak szerint a szerződő felek külön megállapodása alapján lehet eltérni, feltéve, hogy a szabvány az eltérést nem köti — egyebek mellett — hatósági eltérési engedélyhez, továbbá az eltérés a munka, az élet, az egészség, a testi épség védelmét, a vagyonbiztonságot nem veszélyezteti, illetőleg a népgazdasági és a fogyasztói érdeket nem sérti. Az ilyen engedély azonban nem jelenti a kötelező hatályú szabvány általános érvényű felfüggesztését, hanem csak azt, hogy a felek a szerződésükben az engedély tartalmának megfelelően megállapodhatnak a kötelező szabványtól eltérő műszaki stb. követelményekben is. Ha azonban ilyen megállapodás nem történik — még ha a szerződésben a felek a minőség meghatározásánál a szabványra nem is utalnak — a kötelező hatályú szabvány eredeti előírásait alkalmazni kell. Ebben az esetben tehát a szerződés a szabványnak megfelelően jön létre, és a szállító szerződésszerűen csak így teljesíthet. Az eltérő módon történő teljesítés esetében ezért a szerződésszegés következményeit kell alkalmazni. Ha az illetékes hatóság a szabványtól való eltérésre az engedélyt a szerződés létrejötte után adja meg, az engedélyt kérő félnek a szerződés módosítását meg kell kísérelnie, mert módosítás nélkül csak a szerződés eredeti tartalmának megfelelően lehet szerződésszerűen teljesíteni. GKT 69/1973. szám (Hatályon kívül helyezte a GKT 1/1978. sz. állásfoglalás.) GKT 70/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) Ha a bíróság — a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása lehetőségének hiányában — a gazdálkodó szervezetek közötti érvénytelen szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánította, ez nem jelenti az érvénytelenség orvoslását, de az addig történt teljesítéssel kapcsolatos szavatossági igények a határozathozatal utáni időpontban is érvényesíthetők. Az érvénytelenség jogkövetkezménye a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerint az eredeti állapot visszaállítása (in integrum restitutio). Bár a gazdálkodó szervezetek 143