Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

rendelet 5. §-ának (1) bekezdése megengedte, hogy a gazdálkodó szervezetek harminc napot meg nem haladó fizetési határidőben megállapodjanak. E rendelkezés célja azonban nem az, hogy a kötelezett szállító stb. hitelt nyújthasson, hanem hogy a jogosultnak, megrendelőnek stb. bizonyos esetekben kellő idő álljon rendelkezésére a termék megvizsgálására. Ezzel összhangban az említett kormányrendelet végrehajtása tárgyában kiadott 34/1967. (XII. 24.) PM számú rendelet 8. §-a pedig részletesen szabályozta, hogy a harmincnapos fizetési határidőt szállítási szerződések esetében a teljesítéstől, vállalkozási szerződések esetében pedig, ha külön jogszabály szabályozza a vállalkozás pénzügyi rendjét, az annak megfelelő időpontban kiállított és elküldött számla keltétől, egyébként a vállalkozó teljesítésétől kell számítani. Ha a felek a jogszabályban meghatározott harmincnapos határidőn belül külön fizetési határidőben állapodnak meg, az ellenszolgáltatás nem a szolgáltatás teljesítésekor, hanem abban az időpontban válik esedékessé, amelyben a felek külön megállapodtak. Ha azonban a felek külön fizetési határidőben nem állapodtak meg, a szolgáltatásért kikötött ellenszolgáltatás — az előbb kifejtetteknek megfelelően — a szolgáltatás teljesítésekor (az átadáskor) válik esedékessé. Ez következik a Ptk. 280. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt abból a rendelkezésből is, amely szerint ha a felek a teljesítés idejét nem határozzák meg, bármelyik fél a másik fél egyidejű teljesítését követelheti. A kifejtettekből az is következik, hogy nem helytálló az említett rendeletnek olyan értelmezése, amely szerint a fizetési határidő külön megállapodás hiányában isautomatikusan a teljesítés utáni harminc nap. c) A kölcsönös szolgáltatások egyidejű teljesítésének elve az állami társadalmi és szövetkezeti szervezetek jogviszonyaiban többek között a számlázásra és az elszámolásra vonatkozó rendelkezések figyelembevételével érvényesül. E rendelkezések szerint az ellenszolgáltatásnak a megrendelő stb. által történő kifizetéséhez, illetve a fizetés technikai lebonyolításához általában a szállító stb. meghatározott időben teljesítendő előzetes közreműködése — a számlázás — szükséges. Az a körülmény azonban, hogy a hitelező a számlázást késedelmesen végzi, követelésének a szolgáltatás átadásakor való esedékessé válását nem érinti, mert a kötelezett nem a számlázással, hanem a termék átadásával teljesít. (Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kötelezett fizetési késedelembe esik.) GKT 52/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) Gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában ha a kötelezett a pénztartozása kiegyenlítésével késedelembe esik és az utóbb fizetett összeget a jogosult rendelkezése vagy a felek megállapodása értelmében elsősorban a főkövetelésre kell fordítani, s a 127