Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

jogcselekményeire — hacsak a szállítmányozásról szóló XLIII. fejezetből más nem következik — a bizomány szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Polgári Törvény­könyvnek a bizományról szóló XLII. fejezetén kívül azonban a gazdasági életben viszonylag széles körben érvényesül „a külkereskedelmi tevékenységet folytató válla­latok belföldi szerződéseiről" szóló, az 54/1978. (XII. 7.) MT számú rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendeletnek a bizományi szerződést szabályozó fejezete. Felmerül ezért az a kérdés, hogy a szállítmányozó szerződéseire és jogcselekményeire — különösen az elszámolásra, a feleket illető összegek át­utalására — nézve mögöttes jogterületként alkalmazhatók-e az említett rendeletnek a bizományi szerződésről szóló rendelkezései. Az 54/1978. (XII. 7.) MT számú rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok belföldi szerző­déseiről rendelkezve ezek egyik típusaként szabályozza a bizományi szerződést. A rendelet célja az, hogy a külkereskedelem számára lehetőséget teremtsen szállítási szerződések helyett más, adott esetben megfelelőbb szerződéstípusok alkalmazására és ebben a tekintetben — meghatározott keretben — szabad választási lehetőséget biztosít, a módosítás során beiktatott új VI. fejezetében pedig a külkereskedelmi vonatkozású szállítmányozási szerződésekre külön, önálló rendelkezéseket is tartal­maz. A rendelet személyi hatálya korlátozott, csakis külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatokra vonatkozik, amennyiben azok belföldi termelő, felhasználó gazdálkodó szervezetekkel kötnek szerződést. A rendelet tehát a Ptk-nak a bizomány­ra vonatkozó rendelkezéseivel szemben különös szabályként hatályosul. A rendelet tárgyi és személyi hatálya egyaránt körülhatárolt és az így megvont határon túl­menően csakis akkor lenne alkalmazható, ha azt jogszabály kifejezetten rendelné. Ilyen jogszabály azonban nincs. Egyébként az említett rendelet 13. §-ának (1) bekez­dése az ebben a körben köthető bizományi szerződést sok tekintetben eltérően is határozza meg attól, ahogyan a bizományost a Ptk. 507. §-a meghatározta. A fentiekből következőleg a Ptk. 521. §-ának (3) bekezdésében a bizomány szabá­lyaira való utalás csakis a Ptk-nak a bizományról szóló XLII. fejezetére vonatkoz­tatható, tehát az 54/1978. (XII. 7.) MT számú rendelettel módosított 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendeletnek a bizományi szerződésekről szóló rendelkezéseit a szállít­mányozási szerződések körében nem lehet alkalmazni. GKT 45/1973. szám Ha a szállítmányozó az áruküldeménynek a vasúti állomáson történő átvételéhez a tanácsi kiküldöttet kellő időben meghívta, de az oda késve érkezett és emiatt kocsi­álláspénzt fizetett, a megbízó köteles ezt megtéríteni. A Ptk. 518. §-ának (1) bekezdése szerint a szállítmányozó a szállítmányozási díj, valamint a szállítmányozásra szükségesen és hasznosan fordított költségek megtérí­tését követelheti. Ennek a szabálynak a tanácsi kiküldött igénybevételével kapcsola­120

Next

/
Thumbnails
Contents