Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

viselését nem a Ptk. 501. §-a szerinti mentességre hivatkozó fuvarozóra, hanem a feladóra hárítja. Ha tehát a fuvarozó a küldeményt megjegyzés nélkül átvette, ebből még önmagában nem lehet a sértetlen berakásra következtetni. Ez ugyanis a fuvarozóval szemben olyan vélelem felállítását jelentené, hogy a kár nem a berakás következménye, amit kártérítés alól való mentesülés érdekében a fuvarozónak kellene megdöntenie, s így ebben a körben a bizonyítás — jogszabályellenesen — a fuvarozóra hárulna. GKT 40/1973. szám Fuvarozási szempontból törékenységen az árunak azt a belső természeti tulajdonságát kell érteni, amelynél fogva ütődés, nyomás, rázkódás, hőmérsékletváltozás vagy egyéb — a fuvarozással együtt járó — behatások és igénybevételek következtében az ám az általános tapasztalat szerint törik. Fuvarozás közben a küldemények a fuvarozással szükségszerűen együtt járó olyan külső behatásoknak vannak kitéve, amelyek — az általános tapasztalat szerint — a törékeny árukban állagváltozást, sérülést idéznek elő. Ilyen áru pl. az üveg, az abból készült göngyölegek, sőt az utóbbiak még a szokásos vesszőfonattal ellátva is törékenyek maradnak. A törékeny áruk sokfélesége miatt azonban a teljes felsorolásra nem lehet törekedni. Azok a fuvarozással együtt járó külső behatások, amelyek a küldemény törékenysége következtében abban károsodást idéznek elő, csak a fuvarozással szükségszerűen és természetszerűleg együtt járó szokásos behatások lehetnek. Rendkívüli behatásoknál (kíméletlen tolatás, tiltott gurítás, baleset stb.) az áru törékenységének nincs jelentősége, mert azok kizárják, hogy a fuvarozó a Ptk. 501. §-ának b) pontjában foglalt mentességi okra, azaz „a küldemény belső tulajdonságára" sikerrel hivatkozhassék, illetve mert ebben az esetben a címzett a Ptk. 502. §-a (1) bekezdésének megfelelően bizonyíthatja, hogy a kár nem a küldemény belső tulajdonságára vezethető vissza. Minderre közvetlenül vagy közvetve a tényállás adataiból lehet következtetni. Ha pl. bizonyított, hogy az egyébként törékeny árut ép állapotban, megfelelő csomagolóeszközben, a rakodásra vonatkozó előírásoknak megfelelően rakták be a vasúti kocsiba, és a törött darabok nagyobb mennyisége, előfordulási helye a homlokfalnál található, úgy az rendkívüli behatásra utalhat. Ha viszont megfelelő csomagolás és berakás mellett a vasúti kocsi különböző, egymástól távolabb eső helyein keletkezett viszonylag kisebb mennyiségű kár és rakomány többi része sem mutat arra, hogy a töréseket kíméletlen tolatás, szabálytalan kocsikezelés vagy más külső hatás idézte volna elő, és a feladó, illetve a címzett nem bizonyította, hogy a kár nem a fuvarozott áru törékeny tulajdonságából származik, úgy a kárt az áru törékenységéből eredőnek kell tekinteni. Végül ha bizonyított a rendkívüli behatás, de emellett a helytelen csomagolás vagy 116