Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)
rendelkezzék, amelyek a forgalomba kerülő hasonló áruktól megkülönböztetik. Ezek a tulajdonságok (pl. illat, zamat, forma, kidolgozás, fényezés, csomagolás) lehetnek olyanok, amelyekkel az árunak a felek megállapodása szerint a törvényes kellékeken túlmenően kell rendelkeznie, s amelyek esetleg az áruk különleges minősítésére nyújtanak alapot. Az áru ezek hiányában a szerződésben kikötött követelményeknek nem felel meg, s az ilyen áru szolgáltatása a teljesítést hibássá teszi, ebből kifolyólag a jogosult az őt megillető szavatossági jogokat érvényesítheti. Jelentkezhetnek azonban az áruforgalomban más természetű igények is, amelyeket a forgalom, az idény, a divat vagy más körülmények hoznak magukkal és amelyek a termék minőségéhez, kiviteléhez kapcsolódva esetleg ezektől függetlenül kívánnak kielégítést. így lehetséges, hogy valamelyik kereskedelmi vállalat a gyártóművel olyan megállapodást létesít, amely szerint az utóbbi egyes termékeit — esetleg meghatározott idő tartamára — csak ennek a kereskedelmi vállalatnak értékesíti, ennek útján hozza forgalomba, s más számára csakis ennek a hozzájárulásával adhatja el. Az egyes árucikkekre vonatkozó értékesítési jogosultság ilyen kizárólagosságát biztosító megállapodások kívül esnek tilalmazott versenykorlátozó megállapodások körén (lásd az 1984. évi IV. törvény 12—14. §-aihoz kiadott miniszteri indoklást). Ugyanis a szóban levő esetben olyan megállapodásokról van szó, amelyek tárgya nem nagy szériában előállított, reguler közfogyasztási cikk, hanem az ilyentől eltérő változatú, újszerű, különleges, az átlagosnál, a közfelfogás szerinti „törvényesnél" magasabb minőségi tulajdonságokkal rendelkező, általában ún. „extra"- vagy „divatcikk", amely különleges igények kielégítésére szolgál, a választékot bővíti és nem vezet a kínálat szűkülésére. Az ilyen megállapodások folytán tehát a versenykorlátozó tilalmat tartalmazó jogszabály által védett fogyasztói beszerzési lehetőségek valójában nem korlátozódnak, sőt inkább bővülnek, mert a kereskedelmi vállalatok érdekeltté válnak az említett igények kielégítésére irányuló olyan tevékenységben, amely a választék gazdagodásához, a kereskedelmi vállalatok e célt szolgáló egészséges versenyének kialakulásához, s ezáltal a fogyasztó szükségleteinek jobb kielégítéséhez vezet. Ezek a megállapodások hozzátartoznak az új, továbbfejlesztett kereskedelmi módszerekhez. Ilyen megállapodás esetén az egyik szerződő felet a másik irányában az áru szolgáltatásán túl az a kötelezettség is terheli, hogy az árut kizárólag csak annak szolgáltassa. A szolgáltatási kötelezettségéhez tehát az értékesítés kizárólagosságára vonatkozó kötelezettsége kapcsolódik, aminek folytán a szerződésnek nem tesz eleget egyedül azzal, hogy az árut átadja, hanem ehhez még az a kötelezettség is járul, hogy ezt az árufajtát más részére nem értékesítheti. Ha a termelő vállalat (szövetkezet) azt az árut, amelynek kizárólag a megrendelő részére való értékesítésére szerződött, a megállapodás ellenére másnak is eladja, ezzel egyik kötelezettségének teljesítését teszi lehetetlenné (meghiúsítja). Ha pedig ennek következtében a másik fél számára a szerződés a maga egészében érdekét veszti, a lehetetlenülés az egész ügyletre nézve bekövetkezik. Mivel pedig a teljesítés lehetetlenülésének oka az, hogy a termelő a kötelezettségét megszegte, a másik fél 99
