Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)
92 Váltótörvény 16. §. Abból, hogy az engedményes a váltót megsemmisítette, nem következik, hogy ez által követelése teljesen megszűnt, hanem csak az, hogy a váltó alapját képező köztörvényi jogügyletből származó követelésnél nagyobbat nem érvényesíthet és hogy biztossá tartozik tenni az elfogadót az iránt, hogy a harmadik személy a váltót érvényesíteni nem fogja. C: A másodbiróság Ítéletét azzal a változtatással, hogy az alp.-t a megítélt tőke után nem 6%, hanem csak 5% kamat megfizetésére kötelezi, egyebekben helybenhagyja. Indokok: Alp. beismeri, hogy F. I.-nek 11 drb váltó alapján mint elfogadó 8750 K váltótőkével adósa volt, hogy nevezett hitelezője a váltókat f—i takarékpénztárnál leszámitoltatván, ennek lett az emiitett összeggel adósa, és azt is beismeri, hogy ama váltóadósságából a takarékpénztárnak mit sem fizetett meg. H. L. tanú szerint alp. a váltókat F. L-nek az ettől felvett kölcsönpénz fejében adta. H. F. és F. A. tanuk azt is bizonyítják, hogy alp.-nek ezt a tartozását a takarékpénztárnál felp.-ek egyenlítették ki, minélfogva a takarékpénztár alp. elleni követelését a B) a. engedmény szerint felp.-ekre ruházta át. Ha tehát felp.-ek a váltók birtokában volnának, azokat mint váltóhitelezők érvényesithetnék, mert a váltótörvény 16. §-a a váltóhitelező jogainak nem a váltóra vezetett, hanem külön okiratba foglalt engedménynyel való átruházását nem zárja ki. Felp.-ek azonban a váltókat azért nem tudják felmutatni, mert T. L. felp. azokat megsemmisítette. Alp. ezt az állítást nem tagadván, valónak kellett elfogadni. Alp. maga hozza fel, hogy felp.-ek a váltókat azért semmisítették meg, vagy azért nem akarják felmutatni, mert azok lejáratát 1905 február 5-ről jogellenesen február 15-re igazították ki. Az tehát, hogy felp.-ek a váltókat alp. kötelezettségének megszüntetése czéljából semmisítették meg, ő maga sem állítja. Felp.-ek követelése tehát létrejött és nem szűnt meg. Igaz ugyan, hogy az engedményezett adós az engedményesnek csak ugyanazon feltételek alatt tartozik fizetni, amelyek alatt az eredeti hitelezőnek tartozott, tehát váltókövetelés engedményezése esetén a váltótörvény 39. §-a értelmében a nyugtatványózott váltó ellenében, vagy a váltó elvesztése esetében a váltótörvény 77—79. §-ai szerint hozott, az eredeti váltót az elfogadó irányában pótló megsemmisítő végzés ellenében. Ebből azonban nem következik, hogy ha az engedményes a váltót megsemmisítette, ez által követelése teljesen megszűnt, hanem csak az, hogy a váltó alapját képező köztörvényi jogügyletből származó követelésnél nagyobbat nem érvényesíthet, és hogy biztossá tartozik tenni az